Ha nem vagytok boldogok a párkapcsolatban?

5 éve húzzuk.

40-es nőként normális vonzó férfit már úgysem találok, akkor meg mit ugráljak?

1es vagyok

8 éves kapcsolatból lèptem ki, aztán 3 évesből.

Nem, nem mindenki gyáva lépni

5

Mert volt eszem. De egy gyerek se ok arra hogy ücsörögjek a kakiba.

Van, hogy szülés után telik be az a bizonyos pohár.

Szerencsére én sem jártam így, de nem ítélkezem azok fölött, akik a gyerek érdekeit nézve nem lépnek azonnal. (Tudom, nem tesz jót a lelki világának a folytonos otthoni veszekedés, de az sem, ha az egyik szülő családja a másik szülő ellen hangolja őt váláskor.)

Volt bántalmazó kapcsolatom, sajnos 5 évig húztam, pedig már másfél év után egyértelműen ott hagyhattam volna. Kiléptem, és szerencsére nem született gyerekünk. Neki most nagyon nehéz lenne.

14 év után léptem. Nem vert, nem volt káros szenvedélye, csak épp lakótársakként éltünk már egymás mellett, a munkája kiszorított engem az életéből. Akkorra már kb évente egyszer feküdtünk le egymással. 30 évesen korainak gondoltam az apácalétet. Egyik nap felébredtem és arra gondoltam, hogy ha mellette maradok, csendben megöregszünk és egész életemben azon fogok gondolkodni, hogy milyen életem lehetett volna, ha meg merem lépni a szakítást.

Nem volt könnyű se a szétválás, se az életem újrakezdése, rengeteg éjszakát, hónapot(!) sírtam át, de ma már boldog párkapcsolatban élek valaki mással és büszke vagyok magamban, hogy nemet mondtam a langyos, híg kakira, amiből olyan rettentő sokan nem tudnak kilépni.

Ezt a döntést mindenkinek magának kell meghoznia. Sok erőt kívánok neked, bárhogy döntesz!