Nők szakítanak ha kiderül párjuk hitelképtelen?

nők: nem számít a pénz

szintén nők:

"nők: nem számít a pénz"

hagyjuk már ezt a hülyeséget! te miből élsz? Ingyen vásárolsz a boltban?

#21

Átfutva a válaszokat azt látom, hogy a többség inkább azoktól tenné függővé. Hol itt a gond? Olyat ki mondott, hogy nem számít, ha a partner pénzügyi kultúrája nulla? :D

Én nem mondom, hogy a pénz nem számít, mert sajnos számít.

A pénz szabadságot ad. Ha van, akkor nem kell a szülők jóindulatára támaszkodni, hogy lakhattok-e valamelyikőt családjánál, és ha még meg is engedik, zökkenőmentes-e az együttélés? Nekem nincs bajom a többgenerációs együttéléssel, de be kell látni, hogy nem minden családban megoldható, és van, ahol igen is az az egyetlen járható út, ha külön tudtok költözni ketten, betartva a papucstávolságot mindkettőtök szüleivel szemben.

Ráadásul sokan azért verik hitelbe magukat, mert úgy akarnak élni, mint a gazdagok (esetleg valamilyen függőségre kell), csak nem veszik számításba, hogy azt egyszer kőkeményen vissza kell fizetni.

A diákhitel tudtommal nem ront a hitelképességen, és jó befektetésnek is tartom, ha valaki másképp nem tudja megoldani a tanulmányait. A tanulás Milton Friedman szerint is befektetés egyébként. Van még egy sajnálatos eset, ha valakit pl. belecsaltak a hitelbe, pl. tesónak kellett kezes, tesó nem fizette a hitelt, így kire maradt? A pasira. Ekkor nem szakítanék vele, de remélném, hogy többé nem lesz ennyire megvezethető. Viszont értékelném, hogy segíteni akart. Sajnos a környezetemben sok ilyen átvert ember van.

Több fiatal munkatársamnál láttam a következőt: A szülői házat fizették hitelből. Tehát a szülő nagyobb házba/lakásba akart menni, és a fiatal-felnőtt, dolgozó gyerekével vetett fel ehhez hitelt.

Ha pedig már fizet egy hitelt, akkor nyilván nem fog tudni felvenni a majdani közös lakásukhoz hitelt a párjával. (A szülői házba pedig nem fognak odamenni lakni a kisszobába.)