Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
A véleményetekre lennék kíváncsi? Többi lent.
Férjemmel 6 éve élek kapcsolatban,abból 2 éve házasságban. Van egy 2 éves lányunk. Házasság előtt nem igazán voltak konfliktusaink,szépen elvoltunk egymással,bár olyan hatalmas nagy szenvedély,szerelem sosem volt a részemről,de legalább szeretet és tisztelet volt,ami már nincs. Az első nagy kiborulásom,a lányom születése után 4 hónappal volt,és ott valami megtört mindkettőnkben,azóta pokol az életünk egymás mellett. Én akkor válni akartam,mert cserbenhagyva éreztem magam általa.Császár után semmit nem segített itthon,a babát ritkán fogta,nem etette,fürdette,sőt egyszer sem kelt fel hozzá éjjel,a háztartásban sem segített,mert ő dolgozott és fáradt volt (nem fizikai munka)stb...Szóval a kimerültség vége az lett,hogy elment a tejem és depressziós lettem.A családom szerint szülés utáni depresszió volt,ráfogták,hogy csak hiszti,elküldtek pszichiáterhez.De sajnos ez az állapot azóta is tart. Azt gondoltam,a férjem nem tud mit kezdeni egy babával azért ilyen,de nem,most is. Sajnos nagyon igénytelen is lett a környezetére és önmagára is,amellett,hogy a gyerekkel se nagyon foglalkozik. Itthon semmit nem csinál,egy tányért nem tesz a mosogatóba,de a rendet se értékeli,felmosás után bejön a koszos cipőjével,a szennyeseit én szedem össze,illetve válogatom szét,mert összedobálja a tisztákkal stb... Ha nincs mindennap hús kiakad,hogy én minek vagyok,ha nem gondoskodok róla,miért nem nyírok füvet hullafáradtan. Sajnos kimerültem testileg-lelkileg,lányom szeptemberben kezdte a bölcsit,havonta 2-3 hetet beteg november óta,sokszor nem alszunk éjjel...de szolgáljam ki a férjem,és gondoskodjak róla,mert ha hozzámentem ez a dolgom anyám szerint.Munkát nem enged vállalni,mert akkor neki tönkremegy a vállalkozása,és nem tud kiteljesedni a karrierjében.Bár nagy veszekedések árán dolgoztam tavaly szeptembertől áprilisig,de addig idegesített,hogy hagyjam ott,nem éri meg,mert itthon használhatatlan voltam meg ideges szerinte,szóval ott hagytam sajnos,amit megbántam nagyon,hogy hagytam magam elnyomni.Szexuális életünk nincs,már csak a gyerek és a hitel miatt vagyunk együtt. Tanácsokat szeretnék kérni,aki volt már hasonló helyzetben,hogy lehet ezt ép ésszel átvészelni? Beszélni nem lehet vele,hatástalan... Sajnos érzem,hogy az egészségem kezd rámenni.
Bocs,ha hosszú lett,és köszönöm,ha érdemleges választ adtok.
És mégis mit kezdene egyedül a gyerekkel ha meg magáról se tud gondoskodni? Ugyanis jelenleg te gondoskodsz mindkettejükről. Nehéz elképzelni, hogy éles helyzetben is szeretne a gyereket magához nem csak a levegőbe beszél.
Szerintem pont az a célja hogy ezzel a kijelentéssel hogy visszatartson - és működik is.
A nyers megfogalmazás ellenére sok erőt kívánok neked a következő lépésekhez utána pedig egy boldogabb életet :)
Nincs depressziód. Az egy komoly betegség.
Csak kimerült vagy, kétségbeesett, csalódott stb.
Nem veheti el tőled a gyereket, ettől ne félj.
Menekülj tőle minél előbb.
Először nehéz lesz, de hosszú távon jót teszel magadnak is és a gyereknek is.
Csak kérdezem, mivel említetted anyukád egy megnyilvánulását, hogy neked ez a dolgod, hogy szolgáld: van rá mód, hogy a gyerekkel a szülőkhöz költözz és munkába állj mielőbb, ha már úgyis bölcsis (még ha betegeskedik is) és így új életet tudj kezdeni?
Pici gyereket nem fognak tőled elvenni. Ha van hol laknotok, a gyerek ellátása biztosított, nincs félnivalód.
Viszont jó lenne míg majd a bírósági procedúra elhúzódik, elköltöznötök a közös házból. Már ha a válás mellett döntesz, persze... nagyon-nagyon drukkolok neked, hogy így döntsd és ne engedd tovább, hogy így bánjon veled!!! Őszintén sajnálom, ami veled/veletek történik... Mielőbb lépj!
Köszi a választ!
Sajnos apukám már nem él,anyukámnak meg saját családja van,bár van egy lakása,de ki van adva albérletbe,és nem engedné,hogy oda menjünk,mivel szerinte itt nincs "igazi" probléma,mert van pénz,saját ház stb. Elég szűk látókörű,ha a férj nem iszik,csajozik,nem drogozik,sőt és még jól is keres,akkor nekem nincs okom panaszkodni szerinte. A ház közös,de hajlandó lennék ráíratni a részemet,csak hagyjon már békén,és engedje,hogy a lányom is velem jöjjön. Ebben a helyzetben már nem a vagyon érdekel,hanem,hogy a lányom ne sérüljön lelkileg.Köszi a kedves szavakat!
Semmi esetre se mondj le a részedről a vagyonból! Később küszködhetsz, hogy albérletben egyedül a gyerekkel fennmaradjatok.
Viszont addig is átmeneti megoldást lenne jó találnod - munkát, albérletet, bár ketten egy fizetésből nem lesz könnyű...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!