A véleményetekre lennék kíváncsi? Többi lent.

Férjemmel 6 éve élek kapcsolatban,abból 2 éve házasságban. Van egy 2 éves lányunk. Házasság előtt nem igazán voltak konfliktusaink,szépen elvoltunk egymással,bár olyan hatalmas nagy szenvedély,szerelem sosem volt a részemről,de legalább szeretet és tisztelet volt,ami már nincs. Az első nagy kiborulásom,a lányom születése után 4 hónappal volt,és ott valami megtört mindkettőnkben,azóta pokol az életünk egymás mellett. Én akkor válni akartam,mert cserbenhagyva éreztem magam általa.Császár után semmit nem segített itthon,a babát ritkán fogta,nem etette,fürdette,sőt egyszer sem kelt fel hozzá éjjel,a háztartásban sem segített,mert ő dolgozott és fáradt volt (nem fizikai munka)stb...Szóval a kimerültség vége az lett,hogy elment a tejem és depressziós lettem.A családom szerint szülés utáni depresszió volt,ráfogták,hogy csak hiszti,elküldtek pszichiáterhez.De sajnos ez az állapot azóta is tart. Azt gondoltam,a férjem nem tud mit kezdeni egy babával azért ilyen,de nem,most is. Sajnos nagyon igénytelen is lett a környezetére és önmagára is,amellett,hogy a gyerekkel se nagyon foglalkozik. Itthon semmit nem csinál,egy tányért nem tesz a mosogatóba,de a rendet se értékeli,felmosás után bejön a koszos cipőjével,a szennyeseit én szedem össze,illetve válogatom szét,mert összedobálja a tisztákkal stb... Ha nincs mindennap hús kiakad,hogy én minek vagyok,ha nem gondoskodok róla,miért nem nyírok füvet hullafáradtan. Sajnos kimerültem testileg-lelkileg,lányom szeptemberben kezdte a bölcsit,havonta 2-3 hetet beteg november óta,sokszor nem alszunk éjjel...de szolgáljam ki a férjem,és gondoskodjak róla,mert ha hozzámentem ez a dolgom anyám szerint.Munkát nem enged vállalni,mert akkor neki tönkremegy a vállalkozása,és nem tud kiteljesedni a karrierjében.Bár nagy veszekedések árán dolgoztam tavaly szeptembertől áprilisig,de addig idegesített,hogy hagyjam ott,nem éri meg,mert itthon használhatatlan voltam meg ideges szerinte,szóval ott hagytam sajnos,amit megbántam nagyon,hogy hagytam magam elnyomni.Szexuális életünk nincs,már csak a gyerek és a hitel miatt vagyunk együtt. Tanácsokat szeretnék kérni,aki volt már hasonló helyzetben,hogy lehet ezt ép ésszel átvészelni? Beszélni nem lehet vele,hatástalan... Sajnos érzem,hogy az egészségem kezd rámenni.

Bocs,ha hosszú lett,és köszönöm,ha érdemleges választ adtok.