Miért kell szakítani, ha nem működik valami?

Te hogy hozod össze azt, hogy "már nem működik a szex" és "szinte azonnal szakítani?"

A már nem működik a szex kijelentés többnyire nem azt jelenti hogy két hete nem volt szex, hanem hogy már hónapok, évek óta egyre kevesebb vagy semennyi szex sincs. Az, hogy az egyik félnek már nincs rá igénye, csak akkor elfogadható válasz ha a másik fél számára nyitottá válik a kapcsolat, bár számomra még akkor sem, de van aki ennyivel megelégszik.

Szex nélkül a kapcsolat csak barátság, és nem arról van szó, hogy ráunsz a barátodra, hanem, hogy a másik fél párkapcsolatban kíván élni, amiben van szex és intimitás.

Én is ezért váltam el, éveket gyötrődtem a férjem mellett emiatt. Nem érte meg.

Azért, mert rombol a másik érzelmileg, személyiségileg, változol folyamatosan rossz irányba.. Nem is értem hogy merül fel benned, hogy egy intimitás nélküli kapcsolat az kapcsolat marad. Ennyi erővel a nagyapàddal is élhetnél..

Àh, a legkegyetlenebb, ha nem megy a szex, a pasi tiszta ideg, rástresszel, nem tud vàltoztatni, majd meg sem próbálja, te meg minden tetves alkalommal megerőszakoltatod vele, hogy feljebb menjen az egója, ugyanis akivel nem megy a szex, ami rossz, azt te sem kívánod.. De kifekszel, megjátszod magad, hagyod, miközben rossz az egész, de nem lehet hagyni, mert ha még egy kudarc éri, lentebb megy és nem tud visszajönni.. Ha meg beszéltek róla hozzádvágja, hogy igazából miattd van, mert túl nagy rajta a nyomás, amit te teszel rá, mert szeretnéd, hogy megdugjon, és ezek után játszd meg, hogy az a minimális szar dolog amit csinál életed legjobb együttlète..

Ha nem megy a szex, le kell lèpni minél hamarabb, különben tönkremegy benne a másik. A férfi oldalt nem ismerem, de biztos az is ilyen lehet.

Annyira tönkremegy az ember ilyenben, hogy nulla lesz az önbizalma és lefekszik az első hapsival, aki meg tudja kívánni, aki érezteti vele, hogy vonzó, aki nem a hibát látja benne, aki értékeli az érintését.. úristen, fél év önbizalomleépítés után akkora sikerélmény volt merev péniszt fogni, mintha életem legnagyobb ajándékát kaptam volna. Mindezt úgy, hogy eszméletlen jól néztem ki, 20 voltam, 49 kiló és 170 centi, akkoriban voltam a legjobb formámban.

Most 2 éve nem szexeltem, de mivel senki sem szekál, nem éreztetik velem, hogy gond van, nem kell színlelnem, nincsenek kudarcok, negyedannyira sem visel meg, mint az a fél év “nem megy a szex” kapcsolat..

Intimitás a kapcsolat alapja, ha egyik félnek nincs rá igénye, akkor a párja élete végéig éljen remeteként? Hogyha nincs szex, olyan, mintha egyik jó barátoddal élnél együtt, ami bár jó móka, de nem kapcsolat.

Más dolog, ha átmeneti az állapot, stresszes időszak avagy betegség, de az kérdések többségében a másik félnek inkább maszturbálni van kedve, minthogy a párjával legyen együtt (aki kívánja), ami nem egészséges.

Egy kapcsolat akkor lehet harmonikus, ha azonos a szexuális vágy, passzol a személyiség, jövőkép. Ha a párom soha nem akar velem szexelni, máris sérülnek az alapvető igények.

Soha nem azonnal, és erre nem buzdít itt sem senki. Meg kell keresni az okokat, megbeszélni, változtatni, esetleg orvosi segítséget kérni. Ha nem változik semmi, illetve nem is törekszik erre valaki, akkor eljön az a pont, amikor el kell engedni, esetleg szabad kártyát adni ahhoz, hogy szexeljen a másik.

Az nem párkapcsolat, ahol nincs szex, csak társbérlet, barátság, a párunkat pedig nem erre választottuk.

Általában sajnos okai vannak, ha valamelyik félnek már nincs igénye az együttlétre. Nálunk én voltam az, aki a végén már inkább már vonat elé ugrott volna, mint hogy még egyszer aláfeküdjön az akkori párjának. Ő persze folyamatosan szexelt volna, sokszor erőszakoskodott is, de az élet minden más területén egy nulla volt, gyakran társaságban, rokonok előtt is szégyenkeztem miatta, annyira nem volt tisztában az alapvető illemszabályokkal sem.

Azt hittem, csak az én kapcsolatom alakul ilyen szerencsétlen módon, de aztán egyre többet olvasgattam a témában, és rájöttem, hogy létező jelenség. Még Csernus doki is megírta, hogy ha nem tudsz felnézni a partneredre, nem fog működni a kapcsolat, és előbb-utóbb nem lesz szex. Átveheted egy másik anyuka (anyósjelölt) óriásbébijét nevelésre, de az sosem lesz egy felnőtt párkapcsolat, és egy idő után kialakul benned egy természetes gát a szexszel szemben. Pedig nem vagyok egy prűd ember, szeretem a szexet, és az úgymond extrémebb dolgokat is az ágyban. Vele mégsem akartam már semmit...

Végül én szakítottam, természetesen vérig sértődött rajta, mert "meg lehetett volna beszélni". Sokszor megbeszéltük amúgy, és volt érdemi változás? Nem. A megbeszélés fontos, de azt sem lehet "elkoptatni", mert sokszor csak a kifogások puffogtatásának és az üres ígéreteknek ad teret.

Természetesen van olyan is, hogy valakinek alacsonyabb a libidója, csak én most a másik esetről beszéltem. Ha mindkét félnél alacsonyabb a libidó, nem olyan sokat szexelnek, de közben jól érzik magukat együtt, boldogok, az nem probléma. Tévhit, hogy a kapcsolatot csak a szex különbözteti meg a barátságtól. Nem csak az.

Azért mert ha nem működik a szex akkor nem működik semmi.

Borítékolható a megcsalás és az előbb utóbb kiderül.

Szóval csak időhúzás. Ne legyél álszent te sem.

Minek élnél le egy fél életet - teszem azt 20+ évet- egy rossz kapcsolatban ahol nincs szex és csak "lakótársak" vagytok.

Az, hogy valami konkrétan már nem működik, nem azt jelenti, hogy ráuntunk. Az két különböző dolog. Nyilván, ha felmerül egy probléma, akkor azon érdemes dolgozni, nem elsőre szakítani, de ha már erfőeszítéssel is halott a dolog, akkor meg minek szenvedni - ha akarok hozni egy sarkos példát, ha a nadrágod naponta kiszakad, pedig minden nap befoltozod, nem jobb és minden téren ésszerűbb megválni a nadrágtól és venni egy jobb minőségűt?

Én pont voltam egy ilyen kapcsolatban egy évvel tovább, mint kellett volna. A szex az igenis egy szexuálisan egészséges embernél igenis a kapcsolat része és fontos. Ha az már teljesen meghalt a kapcsolatban, az nem egy jó kapcsolat.

Ez a "jóban-rosszban" duma... ennyi erővel az is maradjon a férje mellett mondjuk, akinek kiderül, hogy pedofil a férje, és a saját lányukat erőszakolgatja, mert há' megmondtam azt az esküvőn, hogy jóba'-rosszba'... nyilván azért manapság ezt ésszerűen fogadja meg az ember, és mondjuk azt érti alatta, hogy próbál javítani a helyzeten / az első konfliktusra nem menekül el.

Meg is kaptad a válaszokat.

A többség sz.rik bele,ha valamire megoldás kell vagy türelem vagy némi erőfeszítés.

És most itt nem a menthetetlen dolgokról beszélek, hanem arról,amikor még lenne mit rendbe hozni,de könnyebb odébb állni.