Volt már veletek olyan h éreztétek hogy sehogy se működik a kapcsolat mégse tudtatok szakítani?

Se közös jövő se jelen, távkapcsolat, és az is marad (ha marad) Úgy érzem egyedül én cipelem a hátamon a kapcsolatot mégis én vagyok lehülyézve, hibáztatva mindenért, az én szememre van vetve a kapcsolat hibái, minden. Régen el se tudtam volna képzelni, hogy ennyire türelmes tudok lenni. Még ha racionális dolgokkal is próbálok érvelni, megvan magyarázva, hogy nem, mert az hülyeség és rá is van hagyva, mert nem szeretek olyan vitákba belemenni, ami nem vezet sehova csak még jobban felidegesít mindkettőnket, és ezért is rendre megkapom az újabb sértéseket. Nem bírom már de képtelen vagyok azt mondani, hogy ok akkor holnaptól mi már csak távoli ismerősök vagyunk törölj tilts amit akarsz de többet se nem hallasz se nem látsz egyszerűen nem megy. Mások is voltak már ilyen helyzetben? Tudták hogy úgy rossz ahogy van és még se tudtak véget vetni a dolognak? Pedig még önbecsülésem is van, egyáltalán nem érzem úgy, hogy ha nem lenne akkor semmit se tudnék kezdeni magammal és senkinek nem kellenék majd