Ilyenkor kinek érdemes keresnie a másikat?

2 hónapja vagyok együtt egy sráccal, heti 1-2x talizunk (ekkor ott is alszom náluk, nálunk sajnos erre nincs lehetőség). Utóbbi két talin nem igazán foglalkozott velem, mikor átmentem. Az elsőnél nem csináltam belőle ügyet, mert úgy voltam vele, hogy oké, így alakult.

De most a tegnapi kiverte a biztosítékot nálam, ott voltam vele. Eleve 2 óra az út hozzá tőlem, meg direkt úgy szerveztem az életem, hogy szabad legyek ma is délutánig, de egyszerűen nem foglalkozott velem (neki olyan a munkája, hogy nyáron minimális dolga van csak). Tegnap este 8-ra mentem át hozzá, 9-10 között telefonált, ma délelőtt sem velem foglalkozott (felkelés után ott hagyott a szobában, mikor lementem és beszélgettem at anyjával reggeli közben, akkor is átment másik szobába), aztán mikor megint elkezdett telefonálni 1 órát, akkor végül úgy döntöttem, hazajövök (4-ig tudtam volna maradni, mert úgy alakítottam az időbeosztást, de végül 1kor eljöttem). Egyszerűen feleslegesnek éreztem ott magam.

Nyilván érezte, hogy van valami bajom, és kérdezgette, mit csinált, de annyira rosszul éreztem magam és szomorú voltam meg csalódott, hogy mondtam neki, nem akarok erről beszélni. Igen, utólag tényleg picit gyerekes az egész, de egyszerűen annyira rosszul éreztem magam, a sírás kerülgetett, meg az anyukája is ott volt és nem akartam előtte balhézni... akkor úgy láttam jónak, hogy csak el akartam jönni és kész.

Azóta egyikőnk sem kereste a másikat. Kinek kéne felkeresni?

mindketten 23 évesek vagyunk (bár őszintén, ezt a sztorit így leírva inkább a tini szint...)