Mit kellene tennem ilyen érzéseknél?

Házas vagyok. Férjemnek második házassága. Úgy nőttem fel, azt láttam magam körül a házasság óriási kapocs és összekötő erő. Meg is fogadtuk a templomban hogy örömben, bánatban, egészségben, betegségben, stb.

A házastársak egymás legnagyobb támaszai kellene legyenek, egymás számára prioritást kellene élvezniük, döntéseikben maximálisan figyelembe venni a másikat. Ha vannak is gyerekek azok kirepülnek, házastársak ott maradnak egymásnak jó esetben örökké.

Elkalandoztam.

Nagy szerelemből házasodtam. Sajnos férjem rendszeresen felnőtt gyerekeit helyezi előtérbe velem szemben. Nekem fáj hogy mindig sokadig vagyok a sorban, ennek többször hangot is adtam.

Nem hogy javult volna a helyzet inkább rosszabbodott. Ugrik a gyerekei minden legkisebb kérésére, olyankor én a felesége mintha a világon sem lennék. Nagyon rosszul esik.

Férjem nem ért engem, talán gonosznak is tart, pedig én próbálom menteni a boldogságunkat. Egyre inkább azt érzem csak akkor számítok ha éppen nincs szüksége (felnőtt) gyerekeinek rá.

Szerintetek is túlérzékeny vagyok? Eszemmel érzem talán válni kellene.