Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Normális-e, ha 5 hónap után ilyen problémák merülnek fel? (26 L /25 F)
A párommal 5 hónapja vagyunk együtt, ő 25, én 26 éves nő vagyok.
1 éve végeztem a jogikaron, ügyvédi irodában dolgozom, minden nap 9-5-ig, mint a normális emberek.
Eleinte nagyon szerelmes voltam belé, így nem zavart, hogy az ő szülei gazdagok és napi 2-3 óra munkáért havi kb. 1 millió forint zsebpénzt adnak neki, sőt - le lehet szólni - de bevallom élveztem is a szép éttermeket, kirándulásokat, apró ajándékokat.
Az utóbbi időben azonban egyre többet hallhatom, hogy minek rohadsz te ott abban az ügyvédi irodában, mikor ügyvédjelöltként csak 170 ezret keresel havonta, kitörölheted vele a ....ed, én egy héten költök ennyit rád, vagy "ma ne menj be abba a hülye irodába, inkább odaadom én neked azt az 5 ezer forintot amit keresel".
Hozzáteszem ügyvédjelölt vagyok, az ügyvédjelölti korszak nem a meggazdagodásról szól, ez egy + 3 éves időszak, ami a tanulásról szól, nem keresnek sokat a jelöltek, de később majd annál inkább.
Ő ezt nem érti. (nem járt egyetemre, érettségije van)
Az is egyre jobban zavar, hogy kinyitottak a helyek újra és amíg én bent egész nap robotolok, addig ő sokszor már délben elkezd piálni valahol, mert megteheti. Nem irigylem tőle, de nem túl jó, hogy minden nap egy teraszon üldögél az erre partner haverjaival, mert mindig kb. csak délelőtt van egy 2-3 órás dolga.
Szerinte én csinálom rosszul és meg fogok keseredni ebben az irodában, ahol agyondolgoztatnak.
Munka után edzeni szoktam menni, ezért is kiveri a balhét, hogy nem hiszi el, hogy nem tudok egyből hozzá menni munka után legalább, minek kell edzeni, mutogatni magam a kondiban, ahelyett, hogy vele lennék.Ő nem edz. (de persze az meg tetszik neki, hogy jó alakom van)
Csomószor veszekszünk, hogy csak este 8-9 fele érek rá, mert nekem addig dolgaim vannak, ő pedig szeretne minél többet velem lenni, ami egyébként aranyos, de nekem nincs ennyi időm az ügyvédkedés mellett és nem tudom, hogy fogom például végigcsinálni ezt a nyarat tudva azt, hogy amíg én bent dolgozok keményen, addig ő például minden nap már 11-kor kint lesza strandon, vagy koktélozik valahol éppen a haverjaival.(amit remélek, hogy a haverjaival)
Kértem, hogy foglalja le magát, csinálja meg a jogsit, hogy legyen egy kicsit több dolga, de ő nem, neki külön embere van, aki hordozgatja kocsival, nincs kedve megcsinálni.
Nem tudom mi tévő legyek, mert ezek egyre jobban idegesítenek, de közben nyilván szeretem, jól érezzük magunkat mikor együttvagyunk.
válasza: válasza:5. válaszoló vagyok.
Igazából ezeket én is "alap" dolognak mondanám, ha szeretünk valakit, ahogyan az egyik válaszoló írta.
Persze, tény, hogy nagyon sokan nem tesznek meg ilyen dolgokat az életben, viszont ő az egyik legfőbb álmodban/célodban korlátoz. Az, hogy kihagytál napokat a munkából miatta, az is azt mutatja, hogy lelkileg feléd kerekedett, tud téged befolyásolni.
Nem szabad, hogy lelkileg így függj tőle. Te egy független nő vagy.
Teljesen jó, hogy ezeket megteheti, csak éppen életképtelen lesz, ha majd dolgozni kell ténylegesen, hiszen bármi történhet, az élet nem mindig fenékig tejfel.
Amit tenni tudsz, az két dolog:
1. szakítasz
2. Leülsz vele beszélgetni. Megmondod, hogy téged nagyon zavar ez a helyzet, hogy úgy érzed, nem becsüli a munkádat, és elmondod neki, hogy neked ez mennyire fontos, és ha szeret téged, fogadja ezt el, és próbáljátok meg ebből a helyzetből kihozni a legjobbat, de ne kérjen olyat tőled, hogy add fel az álmodat. Neked meg azt kell elfogadnod, hogy ő ilyen, és igen, valószínűleg élvezni fogja a piát, a bulit, haverokat, hiszen minden a feneke alá van téve és megteheti. Megváltoztatni teljesen nem lehet senkit.
Szerintem ehhez a helyzethez most egy nagyon mély beszélgetés kellene, ahol megértitek egymás álláspontját, és utána látjátok majd, merre tovább, lesz-e változás. De az sem pálya, hogy te azon idegeskedsz munkában, hogy neki milyen jó hogy chill meg netflix meg haverok van. Ő ilyen, nem hiszem, hogy megváltozna.
válasza: válasza:És még az a kérdésed, hogy normális-e?
Egy kapcsolatban alapvető lenne a kölcsönös tisztelet, megbecsülés és elfogadás, na meg az, hogy felfogjuk, hogy a társunk egy önálló személy, és nem a tulajdonunk.
Ez a "barátodnak" nem megy. Innentől kezdve nem az a kérdés, hogy ez normális-e, hanem hogy mi az istennyiláért vagy még ezzel a fajankóval?
válasza:Az a nem normális, hogy te egyáltalá leálltál vele... :D Persze értem én, hogy a csillogás elvakít egy időre, de te legalább visszanyerted a látásod... Sokan soha nem érik el azt a szintet, hogy ráébredjenek, mi is a valóság. A csávó 40 fölött kerül majd a padlóra, amikor anyu meg apu nem pénzeli, mert nem lesznek, ő meg alkalmatlan a valódi munkára...
Egyébként az ilyennek a szüleit se értem...
válasza: válasza:Uhh nem maradnék vele együtt. Azért a lóvéért az ősei megdolgoznak, és az nem napi 2-3 órányi tingli-tangli melóval van meg. Majd ha neki kell átvennie a céget, akkor fog pislogni rendesen. EZ valahol az ősei hibája is, pont hogy most kéne megtanítani neki, hogy a vagyon bizony melóval és felelősséggel jár együtt.
Ettől eltekintve egy pár, aki rombol, ahelyett hogy bíztatna kifejezetten mérgező rádnézve. Én a helyedben szakítanék, két külön világ vagytok és a tied jobb.
válasza: válasza:Mi lesz ebből a pasiból 5 vagy 10 év múlva?
Egy életút alkesz.
Most is egy nagy senki.
Egy kapcsolat leginkább a közös célokon, motivációkon alapul, szóval ez max valami tévedés.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!