Az exem egyben az egyik legjobb barátom is, a mostani páromat zavarja, mit tegyek?

Van egy srác, akivel egész életünkben ismertük egymást. Ő 2 hónappal idősebb mint én, és életünk első 6 évében egy lépcsőházban laktunk. A szüleink jóban voltak mindig is, babakorunkban együtt tologattak minket a babakocsiban, úgy tanultunk járni, futni, hogy egymást kergettük, majd együtt játszótereztünk és rengeteget játszottunk. Majd mi elköltöztünk a város túlsó végébe, de általánosban egy osztályba jártunk szóval a barátság nem szakadt meg, igaz a suliban sokat nem voltunk együtt mert "cikinek" számított ha fiú lánnyal barátkozott és fordítva :D De délutánonként sokat játszottunk együtt (alsós korunkban), 12-14 évesen meg már megosztottuk egymásnak a titkainkat, komolyabb dolgokról is beszélgettünk, szóval barátok voltunk. Gimnáziumba már nem jártunk együtt, másfél évig nem is nagyon találkoztunk (ő egy kicsit a lázadó korát élte és volt egy barátságtalan időszaka), de 10. osztályban ismét "egymásra találtunk" és szorosabb lett a barátságunk mint előtte bármikor. Mondhatom hogy a legjobb barátom lett. Mindent elmondtunk egymásnak, eljártunk együtt szórakozni (persze általában nagyobb baráti társasággal), kirándulni... Aztán 18 évesen egy este egy beszélgetésnek csókolózással vetettünk véget... úgy döntöttük, megpróbálunk egy másféle kapcsolatot... mert időközben "észrevettük", hogy külsőleg is bejövünk egymásnak... persze utólag már nagy hiba volt összejönni, nem működött a dolog, igaz, hogy szerettük egymást, de ez baráti, szinte testvéri szeretet volt, és nem alakult át szerelemmé, szexuális vonzalommá. Szóval megegyeztünk a szakításban, közös döntéssel és mindenféle vita nélkül, egyszerűen éreztük, hogy nem működne. (4 hónapig jártunk.) Viszont utána a barátságunk megmaradt, mint mondtam vita és rossz érzések nélkül szakítottunk, egyikünk sem haragudott a másikra, így azóta is nagyon jó barátok vagyunk, mi túl tudtunk lépni, és nem értjük miért kéne megszakadnia egy majdnem 20 éves barátságnak azért, mert volt egy félresikerült próbálkozásunk egymással.

Ez 6 hónapja történt és most 2 hónapja új barátom van. Belé szerelmes vagyok, most érzem igazán, hogy mennyivel más ez, mint a gyerekkori barátommal volt. Őt viszont nagyon zavarja, hogy még jóba vagyok az exemmel, hogy még mindig gyakran találkozunk, beszélgetünk. Azt akarja, hogy szakítsam meg vele a kapcsolatot. De én ezt semmiképpen nem akarom. A múltkor kérdezte, szeretem-e még az előző barátomat. Mondtam hogy igen, 19 éve szeretem szinte testvérként (egyke vagyok), de nem szerelemből és abszolút nem kell féltékenynek lennie. Erre kiborult, hogy milyen dolog az, hogy vele járok és más fiút is szeretek... Mondtam neki, hogy a szeretetnek sokféle formája van, de nem akarja megérteni, és mostmár mindig ellenőrizni is akarja, hogy mennyit beszélek a régi barátommal...

Egyikőjüket sem akarom elveszíteni... Melyikünknek van igaza szerintetek?