Hogyan lehet ráébreszteni valakit arra, hogy komoly mentális gond lehet vele? Van itt olyan, aki ilyen helyzetben van a párja miatt? Milyen terápia oldja meg ezt?

Kezdek aggódni a párom miatt, egyre több jel utal arra, hogy valami nem oké vele. Már alapjáraton az, hogy verték gyerekkorában és az anyukája meghalt tizenéves korában, a nővérét pedig jobban szerették. Emellett fizikailag is nagyon gyenge, állandóan beteg, meg van fázva stb. Többször mondta, hogy kevésnek érzi magát, fél, hogy elhagyom, pár órát is alig bír ki nélkülem, folyamatosan kiszolgál és óvni akar mindentől. Ajándékot vesz, utána mondogatja, hogy melyik férfi ilyen figyelmes a párjával? Vagy pl. mindig velem akarna aludni és nem bírná ki külön és szerinte ezt is értékelnem kéne, hogy így ragaszkodik az együttalváshoz. Az önértékelését azzal kompenzálja, hogy állandóan mondja, mennyire jó szakember a munkájában és egy átlagos huszonéves fiúhoz képest ő mennyire érett és becsületes. A családtagjaimat is mindig meglepi valamivel, ezek után is mindig mondja, hogy még a szeretteimre is hogy figyel. Otthonról dolgozik, senkivel se ápol semmilyen kapcsolatot, maximum szakmait. Alapvetően kb. lenézi a korosztályát meg elég fekete-fehéren gondolkodik a világról, szerinte pl. ha valaki huszonévesen kiül rakpartra sörözni, az gyerekes és szánalmas. Azért szakította meg mindenkivel a kapcsolatot, mert zavarta, hogy szerinte éretlenek hozzá.

Lényeg a lényeg, azt érzem, hogy csak én vagyok neki, tőlem vár megváltást, de én nem vagyok szakember, nem tudom ezeket helyretenni benne. Látom rajta, hogy szenved, néha már olyanokat mond, hogy minek él meg hogy senki se szereti, a családja se, nincsenek barátai stb. Van valaki hasonló helyzetben? Lehet ezt orvosolni valahogy?