Jogos emiatt haragudni a páromra? Esetleg szakítani vele?

Külföldön dolgozunk mindketten. Úgy alakult, hogy ö haza tudott menni pünkösdre, én pedig nem....Amióta otthon van, minden nap a barátaival ül a bárban, és szórakoznak, isznak. (2 napja) az ilyen estéken hanyagol engem, csak akkor hív fel, amikor éjjel 1-kor hazamegy részegen.

Emiatt persze ideges vagyok rá, és nekem nagyon rosszul esik. De amig nem tesz semmi rosszat, hagyom, hogy bulizzon.

Tegnap viszont elvetette a súlykot. Most túl messzire ment. Tudta nagyon jól, hogy szabadnapom van ,és hogy alig várom, hogy beszéljünk. Erre mit csinál? nélkülem ment el egy szórakozóhelyre. Ö ott táncolt, mulatott, ivott a haverjaival... minderröl persze nem tudtam, csak amikor 3-kor haza ért...elöször nem mondta el , merre volt, végül csak bevallotta.

Azt mondta, nem volt kedve menni, de a haverjai rászedték...Meg hogy nem próbál kibujni a felelösség alól, tudta jól, hogy rosszat csinál, és hogy ki fogok akadni...

De azért mégis elment. Szerintem teljesen jogosan akadtam ki, én itthon vártam, nem tudtam hol van, nem tudtam aludni....miközben ö valamilyen szorakozo helyen jol erezte magat. Tudta nagyon jol, hogy szabadnapom van, hogy egyedül vagyok itthon, mégis megcsinálta ezt....

Megpróbált nyugtatni azzal, hogy neki én vagyok a minden, nem csajozni ment, nem csalt meg, nem csókolózott mással. Bar szerintem ez alap. Meg mondta, hogy mindenkivel csak rolam beszelt..hogy én hol vagyok, milyen a munka stb.

Mondtam neki, hogy nem RÓLAM kell beszélni, hanem VELEM!!!

Nem az a baj, hogy elment...hanem hogy ennyire nem foglalkozik az érzéseimmel. Nem gondol bele, hogy én hogy érzem magam.... Én dolgozok, gürizek itt kint, ö meg otthon nagy kanállal falja az életet. Aki ennyire nem figyel oda a másikra, az nem is szereti igazán. A szakítás gondolata is itt van a fejemben. De minimum a megleckéztetés. ilyet senkivel nem lehet csinálni.

Csak én reagálom túl? Vagy ez egy rohadt szemét dolog töle, ami megér egy szakítást?