Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hogyan győzzem le magamban ezt a hülye érzést?
Sziasztok! Van egy nagyon friss párkapcsolatom, látszólag minden nagyon napsugaras, de bennem mégsem minden. 30-as éveinkben járunk, januárban ismerkedtünk meg egy véletlen folytán a neten (nem társkereső oldalon). Félig-meddig szakmai üzenetváltásokkal indult, és hamar kiderült, hogy nagyon hasonló hullámhosszon vagyunk, hosszú és tartalmas írogatásokkal telt a nap, ő is home office-ban volt otthon és én is (majdnem 100 km-re élünk egymástól). Gyakorlatilag épp csak alvás közben nem kommunikáltunk valamilyen színtéren egymással, amúgy a teljes napot végigbeszélgettük Facebookon, e-mailben, telefonon. Februárra mindkettőnk számára nyilvánvalóvá vált, hogy ez már rég nem szakmai csevegés, nem is csak baráti, hanem egyszerűen belezúgtunk a másikba elég rendesen.
Márciusban tudtunk először találkozni, minden tökéletes volt, leszámítva, hogy utána pár nappal covidos lett, ami nagyon megviselte, én tartottam benne telefonon, üzenetekben a lelket. Három héten keresztül húzódott a betegsége, aztán még találkoztunk néhány alkalommal (közben a külön töltött időben ugyanúgy ment az intenzív csetelés, telefonálgatás). Aztán a múlt héten vissza kellett mennie irodába dolgozni, véget ért számára a home office, és ezzel majdhogynem elvágtak mindent.
Az egyik dolog, ami nagyon frusztrál, hogy gyakorlatilag csak nők veszik körül a munkahelyén. Ez a tudat önmagában sem dob fel túlzottan, hát még azzal együtt, hogy ő egy igen kedvelt figura a nők körében. Külsőre annyira nem jó pasi, de elég sármos, viszont nagyon jó a humora, laza, közvetlen, kedves, barátságos. Sokan haverkodnak vele, a Facebookon is sok ismerőse van, bármit postol (nem magáról fotókat, hanem cikkeket, mémeket, bármit), ugranak rá, lájkolják, szívecskézik, kacarásszák, kommentelik. Ez már a kezdeti időkben is eléggé zavart, amikor még nem vallottuk be egymásnak mit érzünk, de láttam, hogy ő is lazán szívecskéz másokat, fiatal, csinos ismerős nőket is, és őt is előszeretettel. Visszatekergettem a Facebook profiljában, és láttam, hogy ez évek óta így megy. Nagyon rossz volt látni a sok adott-kapott szívecskét. :-( Aztán, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy több érzelem van köztünk, mint egyszerű barátság, meg is említettem neki ezt, hogy rosszul esik látni még akár az évekkel ezelőtti szívecskeáradatot is (amikor én még egyáltalán nem is voltam képben). Meg volt lepődve ezen, azt mondta, hogy ő ilyesmivel nem foglalkozik különösebben, nem érinti meg, ez csak egy kedves odamosolygás, nem több. Ha "jónős" képre dob szívecskét, az meg annyi, mintha az utcán megnézne egy jó csajt, aztán megy tovább.
Nem tudok pasi fejjel gondolkodni, én nem szoktam szívecskéket dobálni a Facebookon, pláne nem jópasis képekre, és ha az én profilképemre raknak férfi ismerőseim szívecskét, akkor azért egy pillanatra elgondolkodom, milyen gondolattal tette, teljesen hidegen azért nem hagy.
Amikor ezt megbeszéltük, és mondtam, hogy zavar, jól érzékelhetően visszavett ebből, bár őszintén szólva nem is szívesen mentem utána már a profiljára, ha postolt is valamit, mert inkább nem akartam látni, milyen jónők ujjongnak a postjai alatt. :-(
Aztán most, hogy múlt héten visszaállt dolgozni, egyrészt teljesen felborultak a megszokott kis mindennapjaink. Én továbbra is itthon vagyok, de ő kora reggel indul dolgozni, késő délutánig ott van, napközben dob itt-ott egy puszit, hogy tudjam, hogy gondol rám, és esténként mondja is, hogy vele voltam egész nap, tudjam, ha nem tud jelezni is. Mégis baromira hiányzik, és annyira utálom az érzést, hogy felborultak a megszokott mindennapjaink :-(. Én nehezen viselem a változásokat, így meg főleg nagyon nehéz, hogy én ugyanúgy itthon vagyok, és bár dolgozom, de közben egész nap körülötte járnak most is ugyanúgy a gondolataim, de már nem csak a napsugaras gondolatok, hanem azon agyalok, hogy mit csinál egész nap, gondol-e még rám, vagy így, hogy újra kinyílt számára a világ, és csomó inger éri, én már hátra sorolódtam?! Ott a sok bombázó kolléganő, akikkel bizonyára ugyanolyan jófej, laza és kedves, mint volt mindig is, és a munkája miatt az utóbbi napokban megint elkezdett intenzívebben postolni, reklámozni, amire megint tódulnak a szívecskék, ölelgetős szmájlik, és ha nem akarom is látom, mert az orrom alá tolja a Facebook. Közben ha mondjuk írok délelőtt, van, hogy csak este jön rá válasz, és az agyammal tudom, hogy azért, mert dolgozik, vagy vezet, vagy tárgyal, vagy akármi, és nem ér rá cseverészni most már, de baromi rossz érzés. Olyan űr van a lelkemben, mintha szakítottunk volna. Hiába mondja utána telefonban, vagy írja este, hogy mennyit gondolt rám, meg érzem minden rezdüléséből a szeretetet, ha tud, elejt itt-ott apró kis idepuszikat, meglepiket..... de olyan nehezen élem meg, hogy felborultak a mindennapjaink, és "elvette" tőlem a munkahelye, és odarakta a nőcskék elé prédának. Tudom, bíznom kell benne, és az agyammal bízom is, nem ad rá okot, hogy ne bízzak, de mégis nagyon fáj. :-( Én egy zárkózott, nehezen barátkozó, nehezen megnyíl nő vagyok, ő meg laza, közvetlen, barátságos, mindenki imádja. :-( Én is!
Mit tegyek, hogy ne marcangoljon ez az érzés?
válasza:Szia!
Én a helyedben sürgősen arra törekednék, hogy minél több időt legyetek együtt fizikailag is, ne csetelgetve és telefonon. Találkozva ismered meg igazán a másikat. Azért is vagy bizonytalan, mert nem ismered igazán. 100 km nem a világ, van ismerősöm, aki ingázik ennyit a munkahelye miatt is. Én a szerelmem miatt megtenném. Vesd fel neki, hogy valamit találjátok ki erre, és nézd meg, hogy reagál, ő is olyan lelkes-e. Ha nem annyira, akkor lehet, hogy valóban csak időtöltésre, unaloműzésre voltál jó, sajnos.
válasza:Kérdező, elég szépen lepontozd azokat, akik nem az általad várt választ írják.
Ez szerintem sem kapcsolat. Másrészt, szerintem se fűzzél hozzá reményeket. Harmadrészt, én úgy gondolom, baromira nem is vagytok egymáshoz valók ezzel a pasival.
válasza:Nézd attól ha a párom más csinos nőket szívecskézne én is megurulnék. Én már azt is utálom ha olyanokat lájkol akik nem lány baráti, csak “szép lányok”. Nekünk ebből volt is konfliktusunk, úgyhogy gyakorlatilag írhatnám múlt időben is.
Viszont elolvasva soraidat nekem az jött le, hogy túl sok időd van agyalni otthon. Ő dolgozik, máshol van, valószínűleg eszébe sem jutnak ilyen dolgok, amíg te otthon agyalsz, kattogsz ezeken.
Próbáld meg a figyelmedet teljesen lekötni, és nem hagyni ilyeneken rágódni magad. Ha van alapja az aggodalomnak, /mert már tett dolgokat/ akkor érthető. Ezt csak te tudhatod. Abszolút nem hibáztatlak, mert sajnos én is ilyen voltam, de hidd el a kommunikáció a legfontosabb. Ha meg tudod ezt beszélni vele anélkül, hogy megsértenéd a netán alaptalan vádolással, csak elmondod neki az aggályaidat meg fognak szűnni ezek a rossz gondolatok.
#21
Igen, ebben igazad van, de sok minden keresztül húzza most a számításokat. Eleve 2-3 hónapos "kapcsolatról" beszélünk, 100 km távolságra egymástól, aminek 90%-a virtuális színtéren zajlik jelenleg. Mondjuk én még ettől kapcsolatnak érzem, csak az itteni kórus miatt raktam idézőjelbe. Közben 3 hétig beteg volt, pont, amikor kezdett elmélyülni a dolog... most meg eljár dolgozni, ami neki utazással jár, így kora reggeltől estig nincs is otthon. Amikor már nem volt beteg, és még nem dolgozott, akkor tudtunk személyesen együtt lenni, és abszolút éreztem a kötődést, lelkesedést. Ő is volt itt, én is voltam nála. De pillanatnyilag annak túl sok értelmét nem látom, hogy néhány találkozás után csapot papot itthagyva mondjuk odaköltözzek, hogy aztán ne itt, hanem ott üljek egész nap az üres házban, míg dolgozik.
Nem tudom, mit hoz a jövő, lehet, ez tényleg csak egy szép fellángolás, de lehet, összecsiszoljuk a dolgainkat, és akkor az összeköltözés is reálisnak tűnik majd.
Ma már jobban vagyok, a tegnapi hullámvölgy nem volt jó, ezért jöttme ide, hogy arc és név nélkül kicsit kiadjam magamból, hátha van, aki megért.
#22
Senkit nem pontoztam le, csak annak a 2-3 embernek nyomtam egy zöld pipát, aki normális választ adott, nekik sem azért, mert azt írták, amit olvasni akartam, hanem, mert nem beteg idiótáztak le csípőből, hanem vették a fáradságot, hogy érdemi választ írjanak.
#23 ebben teljesen igazad van, pontosan ezt gondolom, érzem, hogy eddig itt voltunk karanténba összezárva, még ha javarészt virtuálisan is, de folyamatosan kapcsolatban voltunk valamilyen színtéren.
Most meg neki a home office végével újra kinyílt a világ, csomó tennivaló, nyüzsgés, ingerek, pörgés, pezsgés (amire amúgy azt mondta, hogy egyáltalán nem élvezi, kapkod ide-oda, rászakadt hirtelen csomó minden + utazgatás irodába-haza), én meg ugye ugyanúgy itt vagyok a négy fal közt, kiüresedtek az addig intenzív órák, van időm agyalni :-( Az elmúlt 3 nap maga volt az örökkévalóság, éveknek tűnt. Este mondta, hogy hétvégére eljön. Lehet, járható lesz ez így, csak most még annyira friss az egész, én meg tényleg hajlamos vagyok túlkombinálni mindent, és már akkor agyalni és szorongni valamin, amikor még meg se történt :-(
válasza: válasza:Nézzétek, szerintem meg nem betegezni kell kapásból, hanem kicsit átgondolni, neked milyen érzés lenne egy hasonló helyzet. Nyilván aki nem volt benne, az azonnal felveszi a támadó hangvételt.
Persze igazat adok azoknak, akik szerint ez nem kapcsolat. Nekem sem lenne az, hiszen a fizikai kontaktus hiánya bármilyen nagy szerelmet megöl egy idő után. Heteket várni például a másikra, az egy érzelmesebb embernek lassú halál. A netes dolog meg egyfelől gyerekes valóban, de a szívecskézés is kissé az más szemszögből. Nem mindig, de sokszor az ilyen társaság krémje csávók nem a megbízhatóságukról híresek, és ezt nem az alapján vonja le az ember, hogy a közösségi oldalon éppen mit csinál... de tény, hogy ennek a mindenkivel jópofizok viselkedésnek az is része. Nulla százalék mellett is vállalom ezt a véleményt.
válasza:Jaj ne ne, olyan görcs és szorongás lett úrrá rajtam mikor ezt olvastam.
Egyszerűen érzelmileg rátelepszel az emberre. Én nem olvastam el az összes kommentet, de a kérdést többször is. Egyszerűen nem mondhatod meg neki, hogy mit szeressen, mit likeoljon, vagy hogy megnézzen egy nőt az utcán...
Önbizalom hiányos vagy, vagy érzelmileg sérült?
Úgy dolgozhatod fel ezt a problémát, hogy kérlek szépen minden rosszindulat nélkül elmész egy pszichológushoz, akivel szépen megbeszélitek a problémáidat.
A párod egy teljesen más ember, más gondolatokkal bír, más érzelmeket érez.
Én is érzelmes ember vagyok, és sokféle képpen szoktam ezt kifejezni. A férjemnek pl az a szeretetnyelve, hogy megérint, ölelget, hozzám bújik. Másokkal is ez a szeretetnyelve, aki közel áll hozzá ahhoz hozzáér, az anyukáját megöleli, szeretgeti. Vannak lány barátai is, őket is megöleli.
Az én szeretetnyelvem az, ha beszélek. Én elmondom az érzéseim, megfogalmazom őket. Nálam repkednek a szeretlekek, a fiú barátaimnak, a szivecskézések is pl. Szerelmes a férjembe vagyok, szeretni szeretek mást is, barátként, családtagként. A férjemhez jövök haza, vele tervezem leélni az életem, de nem csak ő él a világon, én szeretek mással is beszélni, nevetni. Ahogy ő is. Társas lény az ember, és nem csak a párjára van szüksége.
Most pl a kutyasétáltatáson beszélgettem egy pasival, akinek van egy kölyök kutyája aki irtó cuki.. 1-óran keresztül beszélgettünk, ismeretlen egyébként, most ismertem meg. Nagyon jó fej volt, meg is beszéltük a férjemmel hogy ha legközelebb találkozunk, elkérünk valami elérhetőséget hozzá, jó lenne vele beülni valahova meginni valamit.
Neked is könnyebb lenne az élet, ha elengednéd a sérelmeidet, és egyszerűen megtanulnál bántás nélkül szeretni, és szeretve lenni. Szabadon, a jelenben élni, élvezni a pillanatokat, átélni a szerelmet úgy,hogy az nem emészt fel se téged, se őt.
válasza:A 29-es nagyon jól összefoglalta a dolgokat, csak annyival egészíteném ki, hogy alapvető a BIZALOM. Anélkül nem működik. Meg kell tanulnod bízni benne ahhoz, hogy működjön a kapcsolat, de persze ez csak úgy lehetséges, ha minél jobban megismered.
Találkozás, és sok-sok együtt töltött idő nélkül ez az egész csak egy illúzió, nem pedig kapcsolat...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!