Adjam fel? Menthetetlen?

A párom talált magának munkát, ami elveszi rengeteg idejét, ráadásul messze lakunk egymástól és néha tudunk találkozni. Addig meg marad az írás/hívás. Ez eddig oké, de azóta alig van ideje rám, ritkán válaszol és ha válaszol is, röviden. Konkrétan ő alig ír, legtöbbször kérdezek valamit arra válaszol. Nem írja hogy szeret, vagy hiányzom neki, kb úgy kezel mint egy havert. Párszor felhoztam a témát, olyankor mindig az volt a válasza hogy ugyanúgy szeret mint eddig, csak túlgondolom.

Lehet amúgy tényleg én tolom túl a dolgokat, hisz már nem vagyunk középiskolások, már nincs annyi szabadidőnk de attól még szarul esik hogy ez van, főleg hogy pár hónapja még több órát beszélgettünk.

Az is benne lehet talán hogy mostanába eléggé magam alatt vagyok mert most minden szar összejött, ráadásul vele kapcsolatba is túlgondolok mindent (pl valamiért haragszik, megunt, megcsal, már nem szeret, stb) Amióta ez van semmi motivációm semmihez, és állandóan szar kedvem van.

Pont most lenne nagyon nagy szükségem rá, erre rádob még egy lapáttal az egészre.

Az a baj hogy nagyon zárkózott, és alig lehet belőle kiszedni ha bántja valami, ha esetleg én csináltam volna valamit.

Mostanában elég sokat veszekszünk azon hogy leszar, semmi ideje rám, úgy kezel mint egy havert, de mindig azzal jön hogy sok a dolga, nem szar le. De akkor miért csak akkor érezteti velem ha személyesen találkozunk?

Én rontanám el az egészet azzal hogy sokat szeretnék vele beszélgetni mint régen? Kezdem úgy érezni hogy eltávolodtunk..

Sokszor mondtam neki hogy ez nem oké és megváltozott de ő nem érzékeli magán, hiába hozom fel neki hogy szarul esik amit csinál nem változtat semmin. Már arra is gondoltam hogy azért csinálja mert nem ő akarja kimondani, azt várja hogy én unjam meg és szakítsak? Mitől változhatott így meg? Ti mit csinálnátok a helyembe?

19/L