Ha megbeszéljük a problémáinkat a másikkal, akkor is esélyes hogy idővel újra előjönnek?

Attól függ.

Azt tudomásul kell venni, hogy senki nem tud kibújni a bőréből. Változni is csak lassan és kismértékben tud egy felnőtt ember. És csak ha nagyon erős motivációja van rá.

Ezzel együtt lehet javítani a kommunikációt, mert állítom, hogy sok veszekedés mögött csak szimpla félreértés van. Az is nagyon jó, ha egyáltalán beszéltek a problémákról. Sokkal jobb, mint szőnyeg alá söpörni és magatokban puffogni a másik miatt.

Ja, és szem előtt tartani: tökéletes összeillés, konfliktusmentes kapcsolat NINCS!

Reflektív kapcsolat nélkül nincs személyiségfejlődés.

Az a párkapcsolat tud stabilan működni, ahol a partnerek képesek a kihívásokat együtt megoldani, és így egyre tudatosabbak lesznek, hisz minden párkapcsolat önismereti munkát igényel, függetlenül attól, hogy annak címkézzük-e.

A fejlődés belépő szintje annak a felismerése, hogy a párom olyan tükör, amiben megláthatom saját magam, ezáltal könnyebb lesz magamba nézve felismerni azokat a tulajdonságokat, amik nem szolgálják a harmonikus kapcsolatot.

Gondold végig...

Ahhoz, hogy egy belső feszültség megtudjon nyilvánulni, mindig szükség van egy, a külvilágban arra potenciálisan alkalmas projekciós felületre.

Ez leegyszerűsítve annyit jelent, hogy ami zavar a párodban, az benned van. És ez egy olyan tény, ami van, esetleg felismerni nem képes valaki, de attól még igaz. Hozok erre egy példát.

Amikor valakinek valamilyen viselkedése dühöt vált ki belőlem, és veszekedni kezdek vele, akkor valójában nem vele harcolok, pusztán a saját intoleranciámat vetítem ki rá, és azzal küzdök.

A tudatosság a kulcs, hogy képes vagy-e felismerni, és elismerni azt, ami valójában van.