Jogosan esnek ezek rosszul a páromnak vagy ő túlozza el?

Tudni kell rólam, hogy sosem voltam nagyon extrovertált és ujjongós típus. Ezt a párom is jól tudta, amikor összejöttünk. Ő olyan típus, hogy kilométeres jó reggelt üzeneteket ír, ha külön vagyunk, 20x elmondja, hogy hiányzom neki, ha tervezünk valami programot extrémen lelkesedik, órákat tudna telefonálni, hogy hallja a hangom stb. Ha külön vagyunk kb. óránként ír. Ezzel szemben én elvagyok több időt is egyedül, olyankor felhozza, hogy miért nem írtam, meg azt érzi nem is akarom fenntartani a beszélgetést. Reggelente rövidebb üziket írok, ritkábban mondogatom, hogy szeretem, hiányzik, várom a holnapi találkozót. Nekem ezek egyértelműek, de szerinte ha nem kommunikálom eléggé, akkor ő jogosan bizonytalanodik el. Szerinte figyelmes se vagyok vele eléggé. Pl. egyszer miután elbúcsúztunk egymástól én nem sokra rá taliztam egy barátnőmmel. Írtam a barátomnak otthonról kb. 16:30-kor, hogy indulok, majd írok később. Ő kb. 16:40-re ért haza, közölte, hogy szerinte nem voltam elég figyelmes vele, mert tudnom kellett volna hányra ér haza és még indulás előtt váltanunk kellett volna pár szót. Vagy egyszer 1-2 órára eltűntem, szerinte ez is figyelmetlenség volt, mert szólnom kellett volna, hogy nem leszek online és ez egy kapcsolaton belül alapvető. Ezt még valamennyire megértem, de ez akkor se tragédia, szerintem az emberek néha fenn vannak facebookon, néha nem, nem kell mindig mindenről beszámolni.

A lényeg, hogy ő sokkal többet írogat meg mondogat dolgokat és nem érti meg, hogy attól még, hogy én nem vagyok ilyen típus, attól még szeretem. Meg ha külön vagyunk akkor csak a messenger az egyetlen platform és ő abból tud kiindulni, hogy ott mikor meg mennyit írok. Jogosan érzi azt, hogy egy kapcsolatban gyakrabban kéne ezeket kifejezni vagy ő túlozza el? Nálatok ez hogy van?