Nagyon szeretem a párom, szinte rajongásig, de elvette a bizalmam, és ez beárnyékolja az egészet. Nincs erőm szakítani, ilyen esetben mi a jó megoldàs?

10

Ez igazából nem arra példa, hogy "hogyan kell bánni egy nővel ha hosszú kapcsolatot akarsz", hanem sajnos arra példa, hogy hogyan képes a szülők egy része úgy felnevelni kora gyerekkortól valakit, hogy ne legyen egészséges önbecsülése, önbizalma, egészséges kötődési mintája, és mindezek miatt miatt kapcsolatfüggő legyen, aki eltűr olyan bánásmódot, aminek a töredékért más nő már repítette volna a pasit.

Nyilván nem véletlenül ismerte fel a kérdező, hogy szüksége van terápiás segítségre, és a pszichológus sem véletlenül célzott arra, hogy nem hipp-hopp fog megoldódni, amin dolgoznak közösen.

Inkább az a baj, hogy a kérdező és a hozzá hasonló nők sajnos nem nagyon tudnak kilépni ebből a mintából. Ilyen pasik lesznek nekik továbbra is a szimpatikusak, erre több példa is van az életemben. Próbáltam udvarolni régebben egy lánynak, de ő egy igazi tajparasztot választott. Let tkét gyereke tőle, agyba-főbe veri, szénné alázza. Nemrég találkoztam vele, mondtam is neki, az ember minden nap elágazókhoz ér ahol dönteni kell.

Ő így él, én meg ugyanúgy családos lettem, és egy kiszámítható, erőszakmentes, biztonságos családot teremtettem. Ő is lehetett volna velem. Nem sajnálom, neki ez az útja.

A családi modell dönti el egy gyerek sorsát, simán visszakövethető egy rossz házasságban élő nő miért választ maga mellé egy hazud, erőszakoskodó értéktelen embert. Vagy valami hasonló élhetetlen alakot. Ismerkedéskor nem árt megnézni a családot is honnan jön az ember párja, sok mindenre lehet következtetni a jövőre nézve. Tudom, ez nem trendi a mai világban, de sok kellemetlenséget spórolhat meg az ember. Nekem egyébként tök mindegy ki hogyan dönt az életéről, az irásom nem kötelező érvényű. :)

A trógereknek bevett szokása a hízelgés és az ígérgetés. Én sosem tettem ilyet, a kapcsolat elején sem voltam sosem extra figylmes, extra mosolygós, extra nagyvonalú. Sőt, rajtam nem érezni azt a kamus rajongást sem. Megdícsérem a párom, de nem naponta. Rajtam mindig érezni lehetett, hogy maga az ember érdekel a páromban, nem a szex lehetősége, meg hogy cselédet csináljak belőle.

El kell fogadni, hogy arányaiban sokkal több a primitív ösztönlény eszen a bolygón, akik csak humanoid testben léteznek. Kielégíti őket a szex-kaja/pia-döglés szent háromsága. Nincsenek morális korlátaik, ők csak szimplán LÉNYEK. Nőben is vannak ilyenek, nyugi.

Én azt látom, hogy rengeteg nőből hiányzik a 6. érzék, mintha ez az elemi ösztön le lenne kapcsolva gyárilag.

Ahogy írtad, az előző kapcsolatod is ilyen tróger senkiházival volt. Te zeket vonzod be, ha elédállnék, én 100% hogy nem lennék jó neked, ugyanis az én külsőm, a gesztusaim, a viselkedésem túl intelligens lenne, ami taszítana. Remélem az őszinteségemmel nem bántalak meg! :)

Nem sugárzik belőlem az erőszak, hogy minden percben szét akarok ütni valakit, hogy miért állt meg mellettem a pirosnál, hogy miért nézett rá a nőmre. A gondolatvilágomban sem találnád meg azt az agressziót, ami téged tudatalatt vonz. Pontosan ezért extrém nehéz változtatni az életeden, mert a párválasztás tudatalatti döntés eredménye, ami ráadásul csak pár másodperces. Én ugyanúgy nem tudnék más nőt választani, mint amilyen a jelenlegi párom. A pszichológus is csak fej vagy írás, az igazi változáshoz ki kellene törnöd a jelenlegi környezetedből, intelligens emberek között kellene élned pár évig. Elmegyek pszichológushoz egy órára, az ilyen mély problémáknál csak annyit ér, mint egy mély vágott sebre egy sebtapasz.