Viszonzatlan szerelem (? )

Köszönöm az eddigi válaszotokat!

A helyzet az, hogy van egy kisbaba is a láthatáron, most vagyok 27 hetes babás. A helyzet változatlan... Nem szeret, elvileg nem is szeretett, úgy látja, hogy csak épp egymásra találtunk mikor mindketten egyedül voltunk... Február óta vagyunk együtt, az első hónap gyönyörű volt, majd összeköltöztünk, és minden elromlott... folyamatos veszekedések, mindig a múltamat emlegeti, hogy mekkora egy rib@nc voltam(volt két megcsalásos esetem, meg néhány komplikáltabb kapcsolatom), de azt nem veszi észre, hogy teljesen kiléptem ebből az életstÍlusból. Naivitásom vitt bele ilyen hülyeségekbe, mert elhittem a fiúknak, hogy "különleges vagyok számukra", majd persze dobtak... Én hülye...

Most meg tűröm neki a folyamatos megaláztatást, nagyon szeretem, de már nem bÍrom, hogy ennyire egyedül vagyok... 500 km is van köztünk, mivel hazaköltöztünk mindketten saját városunkba(egyetemisták vagyunk, ott ismerkedtünk meg, egy harmadik városban...).

Szerintetek érdemes erőltetni egy ilyen kapcsolatot azért, hogy a Baba legyen egy "családban", vagy inkább hagyjam...? A Babát az elején nem akarta, de végülis sz@rtam a véleményére, nem ölném meg a gyermekem egy fiúért sem, de most, hogy érezte mozogni, meg látszik a pocim... Akarja... A Babát inkább akarja mint engem...

Az excsaja mindenben tökéletes volt, persze 15 éves volt, kis Angyalka, nem feküdt le vele, s emiatt mindig hozzá hasonlÍtgat, hogy Ő bezzeg...

Nem bÍrom már, hogy csak én vagyok az, aki tesz ezért a kapcsolatért... Egy hétig nem is beszéltünk telefonon se, meg smst is alig Írt, mert "nem találta a töltőjét"... Napi 20 perc beszélgetésen a messengeren kiszúrta a szemem, de többet nem akart velem beszélni, mert "jobban esik neki reám gondolni, mint beszélni velem, mert ha beszélünk, a hangomról eszébe jut a rib@nc énem...". Amúgy komoly embernek tartom magam, nem voltam soha bulizós, fiuzós, az Élet hozta úgy, hogy olyanokba belekeveredtem... Bánom, és bocsánatot kértem az érintettektől, akik ismertek, és tudták, hogy befolyásolható vagyok, ezért estem bele a csapdába... Szégyellem magam emiatt, és úgy érzem megkaptam a méltó büntetésem a mostani páromtól minden rosszért, amit elkövettem... De ez már sokk... Itt a Baba is érzi a dolgokat... Érzi mennyire feszült vagyok (korházba is voltam,mert majdnem elvesztettem... persze xart reám akkor is...). Le se xarja, hogy vagyok...

Bocsi a kesze-kusza fogalmazásért...

Véleményekre vagyok kÍváncsi...

Köszönöm.