Párommal nem tudunk dűlőre jutni, pedig mindketten szeretnénk második gyermeket csak máshogy, mit javasoltok?

Én értem a kérdezőt, nekem is volt komplikáció. Terhességi toxemia, nem mennék bele most, hogy ez mi, akit érdekel, guglizzon. Lényeg, hogy halálos LEHET a babára és az anyára is.

Nos, nekem egy enyhe változata volt, így a lányomnak csak annyi baja lett, hogy egy kilóval kisebb súllyal született a normálisnál, mert nem kapott elég tápanyagot odabent. De ha később veszik ki, meghalt volna méhen belül. Én a császár után egyből rendbejöttem szerencsére. Sokáig én is úgy voltam vele, hogy soha többet nem leszek terhes, csak az én férjem ezt meg tudta érteni, és nem erőszakoskodott, neki is fontosabb volt a meglevő gyerek és az én életem, mint egy újabb baba.

Aztán később vágytam mégis még egy gyerekre, így elmentünk konzultálni egy témában jártas orvossal, aki azt mondta, szerinte bevállalhatjuk nyugodtan, nem biztos, hogy ismétlődik, de ha igen, majd figyelünk, lépünk időben. Ismétlődött, de a figyelemnek hála, azonnal észrevettük, amíg kezelhető volt, kezeltük, aztán amikor kezdett necces lenni, császár. Senki sem volt veszélyben és 38 hétig húztuk. De az ziher, hogy többet már tényleg nem szülök, most már tuti, hogy ismétlődik a gond, az viszont nem tuti, hogy nem lesz súlyosabb. Szóval felejtős.

Neked is egy konzultációt ajánlanék valami hozzáértő dokival (ne a sima átlag nőgyógyász legyen), ő elmondja az esélyeidet, és hogy mit lehet tenni, ha mégis gond van. Így tudsz mérlegelni, hogy érdemes-e, mersz-e próbálkozni.

A férjedet is értsd meg, az örökbefogadás nem való mindenkinek. Neki nem, nekem se lenne való, akkor inkább maradt volna 1 gyerek. Ő viszont baromira ne követelőzzön, nem a saját bőrét kell vásárra vinni. Számomra elég riasztó, hogy őt ennyire hidegen hagyja, hogy te veszélybe kerülhetsz. Ez az igazi gond, nálunk ilyen fel se merült.

Nem tudok erre megoldás írni, és talán nincs is olyan megoldás, ami mindenkinek egyformán jó.

Viszont ez a helyzet is jól mutatja, hogy nem érdemes olyannal összekötni az életünket, aki alapvető kérdésekben gyökeresen ellentétes véleményt képvisel. Mert lehet, hogy az adott helyzetben az a konfliktus nem kerül elő, de semmi nem garantálja, hogy nem adódik olyan helyzet, amikor ez bizony mégis felszínre kerül. Lehet, hogy amikor összejöttetek, nem jelentett problémát az örökbefogadáshoz való eltérő hozzáállásotok, de látod, most meg pont ez okozza a problémát. Lehet, hogy az elején nem tűnt problémának az, hogy ő már-már betegesen ragaszkodik a két gyerekhez, mert hát te is akartál, így gondolhattad, ez nem lesz probléma... de látod, mégis adódott olyan helyzet, amikor ez probléma lett.

Nem szabadna olyannak közös jövőt tervezni, aki csak addig ideális partner, ameddig minden a tervek szerint megy.

Mindemellett meg az, aki teljesen mindegy, hogy milyen áron, de csak a saját merev elképzelését hangoztatja, az nem társ, hanem egy önző pöts. Akkor is, ha látszólag képes tárként mutatkozni, amikor épp a kedvében jársz.

A hozzáállása pedig nem konzervativizmus, hanem butaság.