Úgy érzem, rámegy a kapcsolatunk, hogy a férjem minden munkahelyén utál dolgozni. Mit tehetnék?

A férjemnek csak sajnos egy semmit nem érő OKJ-végzettsége van, szóval lényegében az érettségijével próbál boldogulni. Régóta, évek óta együtt vagyunk, már a huszas éveink elején kimentünk külföldre és sokáig kint voltunk, ezért sem tanult itthon semmit.

Mindig olyan munkahelyei voltak, amiket utált, eladó boltban, gyári sormunkás - külföldön én is ezt csináltam - , szóval igazából már évek óta hallgatom folyamatosan, hogy itthon stresszes, ideges, utál dolgozni.

Mikor hazaköltöztünk, talált magának végre egy normálisabb irodai melót, csak sajnos 3 műszakos és sokszor kell túlórázni, viszont elég jól keres ahhoz képest, hogy csak érettségije van. Igazából ő vállalkozást szeretne indítani...

Én meg úgy érzem, mostanában telt be a pohár, torkig vagyok már az állandó feszültséggel. Tudom, hogy nagyon sz*r olyan munkahelyen dolgozni, amit utál az ember, mert én is voltam így, de túlzásnak tartom ezt a szintű szenvedést, amit meg is mondtam neki, ahogy azt is, hogy mivel nem tanult fiatalon és most sem akar semmit tanulni - mondjuk most már sajna bele sem férne, hogy 2 éves lett minden képzés -, ezért el kell fogadnia, hogy ez jutott neki. Mármint, keressen jobbat, ha tud, de nem hívják vissza igazából sehova...

Még nehezebb a helyzet, mióta itthon vagyok a kisbabánkkal. Igyekszem itthon mindent megcsinálni, hogy neki csak pihenni kelljen, ellátom a kicsit, a háztartást, a kertet, a hivatalos ügyeket és mégis megkapom néha közvetve, hogy jó nekem, mert csak itthon kell lennem...

Amúgy szeretjük egymást , jó a kapcsolatunk, de ez a munka miatti depressziózás teljesen rávetül már a mindennapjainkra...