Miért van az, hogy 18 éves vagyok, sose volt barátnőm, és úgy érzem, sz. Rt sem ér az életem? Kérlek olvassátok végig!

Nem is igazán érzem az "ízét" a "csajozásnak". Talán azért, mert példákat sem láttam soha (lehet, hogy hülyeség, de nekem az a tapasztalatom, hogy akiknek a szülei elváltak, vagy bármilyen módon kapcsolatot keresnek, egyszóval nem stabil a házassági viszony, azok jobban tudnak csajozni, talán azért, mert stabilitásra vágynak, vagy csak mert ez az egész jobban jelen van az életükben) Na mindegy, ez csak az én elméletem. Szóval én erre nem nagyon látok családi példát, az én szüleim idősebbek is kicsit meg ilyenek... mindig későn érőn voltam, kb. 3 évvel le vagyok maradva a kortársaimtól fizikailag. Tudom, hogy ez ellen nincs mit tenni, de megbékélni ennek ellenére sem tudok vele. Ezzel úgy érzem, hogy tisztán csak vesztek. Mindig mindenhol én vagyok a legkisebb, a legvékonyabb, legsatnyább. Nálam egy évvel fiatalabbak úgy néznek ki, hogy én kb. akkor tudnék odáig fejlődni, ha szteroidoznám magam vagy nem tudom... és most nem a felfújt emberekre gondolok, hanem a normál testalkatra. Oké, hogy fürge vagyok, meg minden, csak úgy nézek ki, mint egy 15 éves kb, de még azok is testesebbek nálam. Ehhez jön még az, hogy folyamatosan tele vagyok pattanásokkal, legszívesebben néha fognék egy liter benzint, rá az arcomra aztán égjen a gyertya... utálom, hogy mindenkinek szép sima a bőre, de nekem nem lehet az. Nem eszem magam tele csokival, nem tudom, mi lehet az oka.

Ezen kívül sose jártam bulizni, sose ismertem igazán a "fiatalok világát". Teljesen idegen tőlem. Nem tudom jól érezni magam egy házibuliban vagy egy koncerten, egyszerűen azért, mert nem érzem magam odavalónak. Meg én szégyellném is leinni magam meg ilyenek, egyszerűen nem illik hozzám. Egyébként szerintem üvölt is rólam, ha nagy ritkán elmegyek valami koncertre, hát nem tudom... nekem nincs "stílusom", nem is látom értelmét hogy legyen, nem érzem jól magam. Engem mindig a természet érdekelt, mindig kis könyvmoly voltam, mindig felnőttekkel barátkoztam gyerekek helyett. Állandóan kérdeztem mindent, mivel nálam egyértelmű, hogy a sportban (szinte minden sportban, de különösen a csapatsportokban-ugyanaz a helyzet, focinál hülyén érzem magam, hogy mindenki két fejjel és 20 kilóval több, egyszerűen komikusnak érzem magam) béna vagyok, ezért az agyammal kompenzáltam mindig is. Hozzáteszem, hogy ott legalább elég jók a képességeim. Mindig a legjobb tanulók között voltam, csak mivel minden érdekel, soha nem tudom tartani a számat, és ezért sokan hülyének néznek...

Most a kérdésem, hogy mindezekkel együtt szerintetek mikor jutok el odáig, hogy lehessen barátnőm? Ugyanis már az őrületbe kerget, és -lássuk be- elég gáz, hogy itt tartok 18 évesen. Nem mintha túl sokat tettem volna, hogy átlagos fiatal legyek, de igazából nem is ment sose. A saját utamat járom a saját szabályaim szerint. Sokan hülyének néznek, de nekem ez nem megy máshogy. De hát ezzel együtt jár, hogy így ismerkedni sincs nagyon esélyem. Meg igazából már kicsit meg is keseredtem, nem is nagyon látom értelmét próbálkozni. Minek, ha ott van egy sokkal jóképűbb és izmosabb? Különben is csak botladozok, hisz tapasztalatom sincs. Ez már olyan, hogy állandóan minden ok nélkül nagyon ideges vagyok, mert szerintem kb. mindenki hülyének néz, hogy itt a kis okostojás, órán virít, sportban meg kiröhögteti magát és csajozni sem tud... Már olyanokat csinálok, hogy felveszek olyan lányt MSN-re, akiről köztudott, hogy... hát... kur...taszoknyájú és MSN-en szivatom. Tudom, hogy szemét vagyok, utálom is magam érte, de nem bírom egyszeráen, mert egy szégyennek érzem magamat. Valahogy át kell vinnem másra. Az is igaz, hogy meg is van a véleményem a mai lányok nagy részéről, amit nagyon utálok, és mindig feldühít, ha azt látom, hogy valaki nem használja az AGYÁT, vagyis nem gondolkodik, hanem egyszerű tucatlány. Szerintem ahol az emberiség most tart, nem engedhetjük meg magunknak, hogy ne legyen bennünk alázat, és ne gondolkodjunk... de ez nem tartozik ide.

Na mindegy, ennyit rólam. Ömm... most látom, picit hosszú lett, elnézést, ha sok benne a felesleg és mindenkinek megköszönöm, aki szentel rá annyi időt, hogy végigolvassa.