Társas magányra megoldás?

Tudom..váljak el. De nem tudok. Nincs hozzá merszem.

A férjem írogatott egy nővel egy éve kb., azóta is bennem van a tüske. Ha előhozom a témát még ő sértődik meg..

Pszichiátriai betegsége is van, azt nem tudjuk pontosan mi, depresszióra és bipoláris zavarra kezelik. Volt már olyan is a betegség miatt, hogy agresszív volt velem.

Én az esetek óta tartok tőle 2 lépés távolságot. Nem akarom elhagyni, alapjában jól megvagyunk.

Csak a beszélgetés hiányzik. Ha mondok neki valamit a saját érzéseimről pl., akkor mindig az a vége, hogy ő neki milyen szar, ő beteg és elköltözik. (Ez volt az indok a "félrekacsintás"nál is..)

Egyszerűen nem bírom, olyan mintha be lennék zárva, nem mondhatok kb. már semmit, mert akkor "bekattan", sír stb...

Úgy érzem, hogy nekem kuss a nevem, elégítsem ki(minden téren), csináljak mindent és akkor oké ...

Én nem számítok?