Mit tennétek a helyemben?

Lassan 3 éve leszünk együtt. Szinte az elejétől együtt élünk. Egyik pillanatról a másikra hozzám költözött. Több, mint egy évig nem adott semmibe. (Tudom hibás vagyok benne, de első ilyen összeköltözős kapcsolatom... Nem kifogás tudom, hülye vagyok). Mióta együtt vagyunk szedtem fel elég sok súlyt. Teszek jelenleg is érte és ő is mondta, hogy van miből leadnom ezért csinálom. Mikor összejöttünk, miatta elkezdtem fogamzásgátlót szedni, mert ő azt akarta. Eléggé más életmódot kezdtem élni. Már nem járok el annyit és nem is jön velem sehová. Szerettem volna (mikor a helyzet is engedte) színházba menni, moziba, sétálni vagy kirándulni. A színházra közölte, hogy sohasem fog eljönni velem, mert utálja. Mindig bevásárolok egyedül, mert közölte ő utál és nem fog, max írjak, ha végzek és segít haza cipekedni, csak írjam meg, ha végeztem, és félúton találkozunk. A legutóbbi dolog rokonom esküvőjére vagyunk hivatalosak és szóltam neki róla, amire úgy tett, hogy az még messze van. 2 hete az apukájával rászerveztek. Közölte, hogy velem nem jön el, mert inkább egy napot mondd le, mint egy hetet. Szarul esett. Úgy érzem én mindent megteszek érte (főzök, mosok, takarítok, minden szükséges dolgot megveszek). Sok sérelem volt az évek alatt és kezdek besokkalni. Mit tennétek a helyemben? Tudom, hogy sokat tűrök, de nehezen szoktam lépni és sokszor magamat hibáztatom a dolgokért, hogy én rontottam el valamit. Mi a véleményetek?

Válaszaitokat előre is köszönöm!