Erről mi a véleményetek? Tisztel még egyáltalán, szeret?

1,5 éve vagyok együtt a párommal. Volt egy nagyon rossz időszaka, amikor szakított velem, de 3 hét múlva eljött értem és megbeszéltük a dolgokat. Sokszor önzőnek érzem őt, mert az én érzéseim mintha kevésbé számítanának, olyan, mintha csak hitegetne. Emiatt a külön töltött 3 hét miatt bizonytalan vagyok benne. Hozzátenném még azt is, hogy nem szeret bocsánatot kérni...pedig számtalanszor megbeszéltük már, hogy mindenkinek jól esne, nemcsak úgy tenni, mintha misem történt volna.

Sokszor azt ígérte, hogy szeptemberben összeköltözünk. 1 hete azt mondta, hogy igen, 3 napja pedig azt, hogy bizonytalan. Vannak köztünk kisebb nézeteltérések emiatt, na meg amiatt is, hogy hidegebb velem.

Ez a beszélgetés 3 napja történt köztünk:

Én:

Nagyon érzékeny vagyok mostanában mindennel kapcsolatban, de főleg a tanulásra és rád értem. Annyira nem bízok a képességeimben, hogy biztosra tudjam, hogy sikerül a dolog, és sokszor nem érzem úgy, hogy támogatnál engem, mert minden terv ehhez van kötve és annyira feszélyezve érzem magam, mint még soha. Nem gondolnám, hogy ne tudnánk emiatt tervezni...szerintem minden kapcsolatnak ez az egyik alapja, de olyan hiányosnak érzem ezt és bizonytalan vagyok a jövőt illetően, hogy nem szeretsz annyira, hogy számíts rám, meg hogy velem is lehetne tervezni. (Ideiglenes érzést kelt bennem). De úgy érzem nemcsak az én jövőm, hanem már a kapcsolatunk jövője is ezen múlik. Sokszor azt érzem, hogy még mindig az az ember él bennem, aki azt a sok pozitív dolgot mutatta meg nekem, és emiatt nem tudok tisztán látni. Én feltétel nélküli társat szeretnék, és én is ilyen társ szeretnék lenni. Mondtam sokszor, hogy nem érzem, hogy van helyem a jövődben...régebben terveztél velem, mindig hangoztattad, és nem csak magadra gondoltál, hanem rám is. Úgy érzem ez is elveszett valamilyen szinten. Mondtam azt is, ha nem akarod, mondd meg, ha nem vagy biztos magadban, akkor is...mert most piszkosul fáj a bizonytalanság, nem szeretnék csalódni...Nagyon hiányzik az őszinteség, a gyengédség, a törődés. És ezt nem most találom ki, hanem többször is mondtam már. És figyelembe veszem azt is, hogy milyen vagy velem, de belül nagyon rosszul érzem magam, mert nem tudom, hogy mi van... Most példának x-et és y-t tudom hozni...annyira látom, hogy szereti...Én is szeretném, ha valaki így szeretne és így tekintene rám, mint feltétel nélküli társra.(abszolút pozitív példa)

Feltétel nélkül is jól tudom magam érezni veled, mert nem szoktam magam megjátszani, de olyan bizonytalanságot érzek a részedről...és emiatt van. Tudom, hogy a találkozók most így a legcélszerűbbek mindenkinek, de annyira azt érzem, hogy ez neked így tökéletes. Hogy hetente egyszer egy kis ideig veled vagyok, aztán te rendezed a kis életedet, amiből én már teljes mértékben kimaradok.

A munka is rosszul esett egy kicsit, mert láttam, hogy meglepődtél. Végig te ajánlgattad nekem...nekem magamtól nem jutott volna eszembe. Aztán láttam, hogy te hogy csinálod, hogy valójában egyáltalán nem bonyolult...és megtetszett...én is szeretnék haladni az életben. Nekem is vannak szükségleteim. Nem gondolnám, hogy a nyakadon lennék, megoldanám a bajomat.

Én veled terveztem eddig végig, de a mostani bizonytalanságok miatt én nem tudom, hogy te mit tervezel, hogy egyáltalán egy irányba tart-e az utunk?! Megéri nekem mindig erre gondolni? Igazi ez, vagy még te sem tudod?

A munka nekem olyan dolog lenne, amiből apró lépésekben, de nemcsak önmagamat, hanem a jövőnket is meg lehetne belőle valósítani. (Nem élek álomvilágban, ez hosszú évekbe telik, de valahol el kell kezdeni) De ez érzelmek és tervek nélkül annyira nem megy...Egy lelki roncsnak érzem magam, nem érzem, hogy értékelnél engem. Ehhez egy biztonságos alap elengedhetetlen. Néha ezt

mondod, néha pedig azt, nem tudom már miben higgyek. Te sem vagy még biztos benne, ugye?

Néha jól esne kikapcsolódni együtt is...

Vagy hogy egyszer hallanám, hogy rólam is tudsz olyan szépen beszélni, mint a motorokról. Nem érzem, hogy felém lelkesednél.

És tényleg nem veszekedni akarok, csak elmondani ami bánt, és szeretném, hogyha majd válaszolsz, a lehető legőszintébb lennél velem, bármivel kapcsolatban, nem kell semmit sem elhallgatni. Lehet maradt még ki fájó pont, de igazából a lényeget leírtam. Ha meglehet ezt még normálisan beszélni, akkor itt lenne az ideje, hogy ne lebegjünk két tűz között.

Szeretném még hozzátenni, hogy mindenek ellenére úgy szeretlek, mint soha senkit. De szeretném tudni.

Ő:

Mint ahogy te is mondtad, szeretek hirtelen dönteni..nem szeretek nagyon előre tervezni pontosan, mert semmi értelme, csomó minden változik..az pedig, hogy meglepett hogy akarsz jönni dolgozni..igen, mert eddig elutasítottad teljesen..de semmi negatív érzet nem volt bennem, meglepett, de semmi rossz..

Viszont igazad van abban, hogy bizonytalan vagyok magamban..nem tudom magam elengedni, nem tudok kikapcsolni soha, s ez csak egyre jobban gyűlik fel bennem, én is egyre kimerültebb, s frusztráltabb vagyok..nem akartam veled erről beszélni, mert szeretném ha csak a dolgodra koncentrálnál, s minél jobban sikerülne..ezek leginkább rajtam múlnak..csak az utóbbi időben is ami volt..mindig össze tudtunk kapni valamin, s annyira elmondhatatlanul unom már...csak szeretném jól érezni magam..elvégre egyszer élünk..s igen, ezért beszélek olyan lelkesen a motorozásról is..mert olyankor semmi más nem számít..mikor 60al megyek a kocsik között, vagy csak simán felgyorsulok 120ra..akkor nem jár máson az agyam..s kb rossz érzés leszállni, visszatérni a való világba..ahol várnak a problémák..de ha veled vagyok...valamin csak sikerül összekapnunk, s igen, tudom, hogy ez rajtam is múlik, de már nem is tudom hova tenni..belefáradtam teljesen..mindig mondod, hogy szeretnél menni ide is, meg oda is, meg mondod, hogy soha nem megyünk sehova..másfél napot vagyunk együtt..jó érzés veled lenni, meg legalább egy kicsit lassítani..egy kicsit más..de arra nem gondtál, hogyha még ekkor is megyünk valahova, akkor azt nekem valamikor ki kell találni..s konkrétan a saját gondolataimat nem tudom rendezni a fejemben..ha hiszed ha nem, engem is zavar, hogy sok mindenre nem emlékszem..főleg amiatt is, mert ki tudja mikor lesz ebből is vita..nem is tudom mióta szeretnék csak egy kicsit magammal is foglalkozni, úgy belülről..rengeteg dolog történik velem és körülöttem is..

Szeretlek, de már te sem tudod megadni nekem azt a nyugalmat, ha veled vagyok is kérdéses mikor lesz valami probléma..lehet példálózni x-el meg y-al, de az a baj, hogy én nem vagyok x, s te sem vagy y, teljesen mások vagyunk..