Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Miért hagyom, hogy ezt csinálja velem bárki is?
Van egy férfi akit szeretek. Tudom, hogy mások vagyunk, és nem lennék boldog vele, ha úgy igazán egy pár lennénk. Vallási különbségek miatt nyilvánosan nem vállaljuk fel egymást, azaz en felvállalnám, ö nem. Nem elönytelen a külsöm, sokan szeretnének maguk mellett tudni, eddig azt hittem buta se vagyok, de már kételkedem ebben, hogy ezt hagyom. Hív, ha neki kedve van találkozni, azt, hogy én mit akarok, nem kérdezi. Àltalában ö beszél, magáról, én hallgatom, rólam nem sokat kérdez, a múltamról szinte semmit soha. Tudom, hogy nem szeret, csak kihasznál. Engem mégis boldoggá tesz, ha vele lehetek, ha hallgathatom. ùgy érzem a nehéz múltja miatt lett ilyen amilyen, egy sokat szenvedett lelket látok aminek valakire szüksége van néha, és ez a valaki én vagyok. De csak ö és csakis ö a lényeg, nekem nincs szavam. Nincs neki senki más, csak én, ez biztos.
Ez a szerelem? Ha hagyom, hogy úgy bánjanak velem, ahogy akarnak, és még ezek után is vágyom rá??? Ha mást már rég elfelejtettem volna, de öt nem tudom? Miért nem tudok tovabblépni, elfelejteni, olyant keresni magamnak aki megbecsül és viszontszeret ahogy én öt? Nem tudok aludni éjjel, nappal csak rá gondolok, minden utcán öt lesem, hogy mikor fordul be, érte csinalok egy csomó dolgot, pedig nem is tudja. Tudja, hogy szeretem. Nem futok utána, nem hívogatom, nem hisztizek, csak vele vagyok ha hív, hogy találkozzunk, jó társaság vagyok, beszélgetek hallgatom, azon vagyok, hogy ö jól érezze magát. Nem kérdezem a jövöröl, nem kezdeményezek mélyreszántó beszélgetéseket. Tudom, hogy sok a gondja és nem akarom terhelni. Viszont én tönkremegyek ebbe. Ha valami nem jó, akkor miért nem tudom befejezni?
Bocs a hosszú magyarázatért. Remélem kapok pár választ Töletek...
az onbecsuleshez vezeto legrovidebb ut jelenleg az, ha kidobod ezt a pasit. ezzel bebizonyithatod magadnak, hogy nem tole fuggsz, nem o hatarozza meg a letedet es azt hogy ki is vagy valojaban. sztem tobbet erdemelsz annal hogy egy egoista fazon kihasznaljon.
megjegyzem, en 10 evig turtem egy hasonlo barom megalazasait, mire vegre eszbekaptam es kidobtam a fenebe. azota mar van valaki akitol megtanultam hogy szazszor tobbet erek :)
ma 09:50
off; mi köze van ehhez a kérdéshez?:D
Megértem mit érzel.
Fiatal vagyok, 18 éves.
Volt egy fiú, akibe teljesen beleszerettem. 20 éves volt, és az elején ő is szeretett engem, éreztem rajta. Boldog voltam, úgy éreztem célba értem, a világ szebbé vált, volt miért felkelnem minden reggel. Minden amit csináltam jól sikerült.
Aztán egy nap közölte, hogy nem szeret, és jobb ha nem rabolja az időmet. Szakítottunk, és bár Ő pár nap alatt túltette magát rajta, én még 2 hónap után is utána vágyakoztam, pedig tudtam, hogy jobbat érdemlek ennél. Sokszor volt kemény és szemét velem, de szerettem, még akkor is mikor felhívtam telefonon, és az első mondata az volt: "Mégis mit képzelsz magadról?"
Azóta az érzéseim iránta nagyon lassan kezdtek elkopni, részben mert rájöttem h van valaki más az életében, és részben azért mert már akkor is nemet mondanék ha vissza akarna jönni.
Jobban tennéd ha elhagynád, utána pedig egy ideig teljesen elvonulnál a romantikus kapcsolatok elől egy időre. Ne gondolj rá. foglald el magad, legyél barátokkal. Nagyon fontos h ne rajta járjon az eszed. Viszont jobb ha valakivel meg is tudod beszélni mit érzel.
Nagyon fontos, hogy ne tápláld az iránta való érzelmeidet reménnyel. Az a legrosszabb.
Köszönöm a válaszokat. Nem tudom megcsinálni, hogy nem gondolok rá, mert naponta látom, minden nap felhív telefonon, de nem értem, miért? Nehéz nem táplálni reményt, amikor megsimogatja az arcom és megcsókol. Nem kérdezek, nem nyaggatom. Ö nem áltat, nem hiteget, azért adom neki oda magam, mert boldoggá tesz ha látom, hogy jó neki. Ez a szerelem, hogy a másik ember boldogsága fontosabb a sajátunknál... a szívem ezt mondja, ezért hagyom magam, hiaba súgja az eszem azt, hogy nem kellene feláldozni magam egy másik ember életének az oltárán.
Mindenemet odaadnám érte: tanultam sokat, hogy legyek valaki, utaztam sokat, hogy lássak más kultúrákat, embereket, többet a világból, több nyelven beszélek és sok barátom van. Eldobnék mindent. Megmondani nem merem neki. Ahogy rámnéz, látom, hogy akar, hogy fontos vagyok, de nem eléggé. Nem tudom, valaha észreveszi e, hogy mennyit jelent nekem, és feladnék érte mindent? Egy egész eddigi életet a holnapért :( Na jó abbahagyom mert már bögök. Köszi a válaszokat!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!