Hogyan lehet fogyásra ösztönözni a párunkat?

A leírtak alapján pedig pont, hogy nem tűnsz egy elfogadó embernek.

Akárhogy is néz ki a párom, akkor is vonzódni fogok hozzá, mert nem feltétlenül a teste vonz, az csak egy plusz dolog.

A párom itt ül mellettem, és az egyetlen reakciója az volt, hogy akkor nem szereted eléggé.

Ha valaki akar magán változtatni, akkor nem kell neki egy lökés sem, mert neki kell eljutnia arra a szintre, hogy legyen motivációja változtatni, és az nem annak kell lennie, hogy "a párom nem vonzódik hozzám". 25/F

Sehogy. Ezt mindenkinek, saját magának kell akarnia. Enélkül nem lesz tartós a dolog, pláne ha a másik folyamatosan b***sztatva van.

Én eleve (+65kg) elhízott voltam, mikor összejöttünk a férjemmel, erre még ráhíztam sajnos az évek alatt 40kilót.

Én tisztában vagyok ( voltam) vele hogy ez nagyon rossz. De valamiért rosszul vagyok bekötve és az a típusú ember vagyok, akit ha csesztetnek, csak mégjobban magába fordul és bánatában is eszik. Egész életemben ezt hallgattam a szüleimtől kisgyerek korom óta, hogy undorító kövér vagyok, és emellé soha senki nem segített semmiben, csak azt szajkózták hogy koplaljak, amit meg is próbáltam sokszor, de nem ment.

A férjemet valamiért sosem zavarta a súlyom, szeretjük egymást, boldogok vagyunk minden téren:). Soha egy szóval sem mondta hogy fogyjak le mert így már nem kellek. Ő mindig elfogadott úgy ahogy vagyok. Ha fogytam úgy is, ha híztam úgy is.

Az életmódváltásom 2 éve történt meg, és kizárólag az én döntésem volt, hogy le szeretnék fogyni, mert már ráment az egészségemre. 130 kiló voltam mikor összejöttünk, majd fogytam, híztam, fogytam, híztam, és évek akatt 170kg lettem, ekkor döntöttem a végleges életmódváltás mellett fogyókúra helyett, jelenleg 85kg vagyok és már csak -20 kg van hátra:)

Idő közben egyébként ő is felszedett, és ,90- ről 135 kg lett. És 1 év után ő is a fogyás mellett döntött. Azóta -20 kilónál jár .

Sosem tettünk semmilyen utalást, megjegyzést egymás súlyára. Mindketten magunk döntöttünk, hogy változás kell, amikor úgy éreztük készen állunk.

Szerintem ez ennél jóval bonyolultabb.

Ott kezdődik a dolog, hogy szerintem nem kizárólag a súlyfeleslegre kell koncentrálni, mint probléma. Az elhízásnak oka van és szerintem elsőként érdemes megkeresni a mögöttes okokat és megpróbálni segíteni rajtuk. Én például akkor híztam nagyon sokat, amikor éppen egy nehezebb időszakon mentem keresztül és depressziós voltam - több csalódás, nehézség, kudarc ért az élet különböző területein, nem volt igazából kedvem és erőm és motivációm semmihez, sokat stresszeltem és idegeskedtem, túlterheltnek éreztem magam, kevés időm maradt magamra stb. Ezzel együtt járt az is, hogy kevesebbet mozogtam és többet, rendszertelenebbül ettem, ami éppen a kezem ügyébe akadt és gyorsan be tudtam kapni vagy éppen megvigasztalt. Meghíztam. Tudtam, tisztában voltam vele, de mégsem tudtam tenni érdemben semmit sem azért, hogy lefogyjak, mert a súlyom és a külsőm is csak egy új problémaként került fel a listára a többi mellé... még jobban elkeseredtem, még kevesebb életerőm maradt, még jobban romlott az önértékelésem stb. Ez az én példám, de mindenféle lelki, magánéleti, egészségügyi, mentális, szociális, anyagi stb. probléma állhat az elhízás mögötte, ami előidézte vagy elő segítette azt. Ezt érdemes felismerni, megbeszélni és megpróbálni valami megoldást találni.

A megjegyzések, kérések, figyelmeztetések stb., szerintem kerülendőek, mert az ember érzi, látja és felismeri magán a változást. Ha valaki megjegyezte, hogy meghíztam vagy próbált ilyenformán motiválni, akkor az éppen ellenkező hatást váltott ki nálam - ba*gatásnak éreztem, hogy még ez is és egyébként kinek mi köze van hozzá, hagyjanak békén, az én testem, mindenki foglalkozzon magával stb. Viszont a szolidaritás, a segítség, a támogatás pl. a közös életmódváltás, bérlet vagy sporteszköz vásárlás, egészséges ételek készítése, aktívabb programok beiktatása, közös sportolás, szerintem alapvetően jó ötlet, ha a másik is nyitott rá. Nekem ez abszolút segített, mert nem éreztem magam egyedül a problémával, kaptam tényleges segítséget a megoldásához, több motivációt jelentett számomra és élvezetesebbé vált maga a folyamat.

Viszont fontos, hogy HA a másik nyitott rá, mert -és akkor talán ez a nulladik lépés - ezt meg kell beszélni, ismerni kell a másik érzéseit és gondolatait ezzel kapcsolatban. Ő hogyan látja magát, elégedett-e, szeretne-e változtatni, hogyan és min szeretne változtatni, szüksége van-e bármiféle segítségre, van-e valami célja, mi a fő motivációja stb., ezt mindet fontos átbeszélni, ugyani mind mások vagyunk. Ami viszont szerintem mindenkinek és minden esetben nagyon fontos az a (klisés lesz bocsánat) szeretet és az érzelmi támogatás. Nekem nagyon sokat jelentett, hogy nem azt éreztem, hogy most a párom csalódott, sajnál, nem lát szépnek, meg akar változtatni, problémaként kezeli a testem stb., hanem ugyanúgy szeret, fontos vagyok számára, segíteni szeretne, azt szeretné nekem jó legyen, engem helyez előtérbe ebben a kérdésben és nem magát. Szóval tudni kell jól kommunikálni, az az alapja mindennek.

Sehogy.

Amit te tudsz csinálni, max elmondani neki, ha emiatt már nem vonzódsz hozzá/nem tetszik neked és felajánlani, hogy segítesz neki, amennyiben fogyni szeretne, vagy támogatod stb, bár számomra furcsa, hogy ha valakit igazán szeretek, akkor plusz 10 kiló lenne a vízválasztó, a 10 kiló egyáltalán nem olyan sok.

Csak és kizárólag az ő dolga és az ő döntése, hogy ő mit csinál az alkjával/testével és ezt a döntést neked el kell fogadnod, elvégre az ő testéről van szó, jól látod, hogy belezsarolni, belekényszeríteni, belebántalmazni az életmódváltásba senkit nem lehet. Szóval ez egy olyan dolog, amit neki kell eldönteni és akkor el kell neked dönteni, hogy ez a kérdés mennyire kardinális dolog neked, mennyire tudsz ezzel a döntésével és annak hatásaival együtt élni.

Az elhízásnak nem mindig vannak pszichológiai okai, az ok van, hogy egyszerűen csak annyi, hogy az ember nem mozog és vagy sokat eszik, nem kell ebbe eltétlen mindent beleképzelni.

Ott már baj van, ha 5-10 kg hízás kinyírja a szexuális vonzalmat.

Nem mondom, nőként már engem is zavarna, ha a szálkás férfi hirtelen felszedne 30-40 kilót zsírban, de 5 kg-n mit kell problémázni?

Egyébként felnőtt embert nem tudsz megváltoztatni. Ő akkor fog megváltozni, ha elhatározza, hogy lefogy, és ki is tart ezen elhatározás mellett.