Mit csináljak h kibéküljünk?

Tegnap nagyon összevesztünk a "párommal",mondván,h az én bnőm a falunapon miért integet neki úgy mint akit ezer éve ismer,és miért akarja őt fényképezni,meg minek hívogatja...kerítő nő vagy mi?!Hiába mondtam h nem én kértem meg rá,h hívja fel,meg h eltakartam a fényképező gépet,és h nem neki integetett,ha nem mögötte ült a barátnőmék szomszédja!Megmondta a "párom",h köszönjem neki azt h innentől felejtős az egész!Az írtam idézőjelbe h a párom,mert magunk se tudtuk h most mi is van/volt köztünk.Tnap este én hazajöttem és telefonon nagyon csúnyán beszélt velem,mikor haza ért és nem voltak ott a haverjai,neki állt magyarázkodni,h hát ideges volt,amiatt h eltört a fia lába,meg h pont az ő munkatársa balhézott a falunapon,de h ő ezt akkor is utálja,neki erre nincs szüksége,miért nem állítottam le a bnőmet!Azt mondta én szemrehányást tettem neki azzal,h megmondtam h akkor jó voltam,mikor a rossz telót kölcsön kellett kérni,h tudjon magának egy jót csináltatni a 2 rosszból,pedig én csak annyit szerettem vna ha egy köszönömöt kinyög,erre azt mondta,h még nem adta vissza,nincs mit megköszönni,de h már nem is fogja!Ja és azt is megkaptam,h nem volt köztünk semmi,mert h az semmit nem jelent h egyszer átjött...mondom az az 1 jóval több volt,meg akitől nem akarok semmit,annak nem akarok belenyúlni a bugyijába!Tudnám még írni mit beszéltünk,de nem akarok regényt írni.

Vhogy meg tudom menteni ezt a kapcsolatot,v hagyjam a francba a egészet?