Mitől érezhetek így?

Másfél éve vagyunk együtt a párommal, mindketten 27 évesek vagyunk. Lassan “ideje lenne” az összeköltözésnek, viszont ha belegondolok, nagyon megijedek. Elbizonytalanodom, hogy vajon tényleg ő- e az a személy, akivel én ezt akarom. Beszélgettünk már közös házról, gyerekekről, de lehet, túl nagy felelősségnek érzem. Lehet, hogy nem vele van gondom és nem amiatt gondolkodom el folyton, hogy biztos szeretem-e, mert nem, hanem mert ennyire tartok az elköteleződéstől.

Ő mindig mondja, hogy ez meg az lesz a jövőben, pl ilyen-olyan tervek, gyerekek, stb, de én nem tudom ezt ennyire biztosra.

Értékrendünkben vannak eléggé eltérő dolgok, én nem igazán kedvelem az anyját, most mindegy, miért. Ő meg a családja közelében szeretne később is élni. Nekem kicsit sok, hogy hetente többször pl tesójáékhoz is át kell menni. Ők aranyosak, de nekem ennyi program sok. Ha emiatt szólok, jön az, hogy mi bajom velük, meg mindig veszekedés a vége.

Szóval én szívem szerint jó messzire mennék tőlük. Lehet a családja a legfőbb bajom a jövőnkkel kapcsolatban.

Ha viszont a szakításra gondolok, nagyon fáj a szívem.

A kapcsolatunkban nincsenek komoly gondok, sok mindent legyőztünk együtt. Törődő és figyelmes.

Én vagyok a lány.