Ki mitől tud kötődni a másikhoz?

Szerintem ez egyénfüggő. Ismerek olyat, akinek a csillagokat lehozták az égről, mégse volt elég, nem alakult ki benne kötődés, sem mélyebb érzelmek. És olyat is ismerek, akinek elég volt egy randi, és máris kötődött a másik félhez. Gondolom ez függ az egyén múltjától, saját személyiségétől.

Nem tudom, vannak e tanulmányok, statisztikák erre vonatkozóan, de az én véleményem szerint, saját tapasztalat alapján! 3-4 hónap volt szükséges ahhoz, hogy kialakuljon a kötődés érzése. Ezalatt az idő alatt sokat randiztunk, csináltunk közös programokat, rengeteget beszélgettünk, olyan dolgokat mertünk elmondani egymásnak, amit másnak nem. Figyeltünk egymásra, mindig a másik kedvében akartunk járni, és szép lassan elérkezett az az érzés, hogy szeretjük egymást, nagyon jó párt alkotnánk/alkotunk. Úgymond a legjobb barátom lett, s mellette a társam, a párom.

De hozzáteszem, előtte én is abba a kategóriába tartoztam, akinek elég volt kb egy mosoly, egy randi, és ha koppantam, képes voltam heteken át sírni (múltbeli sérelmek miatt voltam így). Bár ez szerintem nem is kötődés volt, inkább csak ragaszkodás. A kötődés mélyebb.

Én is korábban olyan voltam, hogy egy tali után már lelkesedtem, meg el tudtam volnak épzelni többet, aztán jöttek a pofára esések, hogy a másik nem akar komolyabbat, vagy nem tud ilyen "tempóban" haladni.

Azóta jóval megfontoltabb vagyok és én is hagyok 3-4 hónapot annak, hogy jobban megismerjem a másikat, meg hogy egymáshoz szokjunk.

Én abba a kategóriába tartozom, aki extrém nehezen kötődik, csak pár olyan ember volt/van életem során, akihez kötődtem/kötődök. Ehhez alaposan meg kell ismernem az illetőt, tisztelnem kell őt és azt ahogy gondolkodik, kell sok közös élmény, elengedhetetlen a bizalom. Minimum hónapok kellenek hozzá, párkapcsolatban, barátságban egyaránt. Vonzódni sokkal hamarabb tudok, a szerelem összes tünetét produkálom már jóval azelőtt, hogy kötődnék, de a kötődés nálam csak jóval később alakul ki. Ha viszont kialakul, akkor onnantól kezdve stabil, bizalomalapú, ha az illető korrekt és normális marad velem és nem fordul ki teljesen önmagából akkor sírig tart. Azonnal ugrok, ha egy ilyen szerettemnek bármi problémája van, mindig ott vagyok nekik. Ha viszont valaki hosszútávon következetesen (elég türelmes vagyok és extrém nehéz megsérteni) rosszul bánik velem, megaláz, elveszíti a bizalmam, akkor elvágom azt a kötődést elég könnyen és ilyenkor határozottan elengedem az életemből.

Bántalmazott, elhanyagolt, sosem szeretet gyerek voltam, sok év terápiát követve ez az én mechanizmusom és szerintem ez így rendben is van :)

- Alapvető szimpátia. Habár még nem ismered, egy újonnan látott emberről is el tudod dönteni, hogy ő alapvetően rokonszenves vagy ellenszenves számodra.

- Mély beszélgetések, részvétel egymás életében. Pl. segítetek egymásnak.

- Közös programok

- Egyetértek az itt leírta 3-4 hónappal, szerintem is ennyi a minimum. Bár én egyszer valakihez már 1 hónap alatt is kötődni kezdtem, pedig nem is konkrét ismerkedés volt, hanem úgymond munka céljából találkozgattunk. Mondjuk hamar túl is tettem rajta, csak fellángolás volt. De talán lehetett volna több, ha nem abban az életszakaszban lettem volna...

A filmnézés, szobafal bámulása tényleg semmi. Nem egymásra figyeltek, hanem a filmre. Persze jó, ha utána meg is beszélitek a látottakat, de így sem ideális program a kötődés kialakításához.

Hany evesek vagytok?

Ha talalkozgattok, akkor nyilvan beszelgettek is. Az az egyik alap. De az illetotol is fugg, mert nem mindenkihez fogok kotodni, ha a feje tetejere is all. Csak szex es film tenyleg marha keves.