Szerintetek tul reagáltam? (nem bírom elviselni ha azt érzem hogy kényszerből jön velem)

A barátnőmmel alig vártuk az aug 20. napot, hogy együtt elmegyünk szórakozni utcabál stb...

kérdeztem tőle hogy mit szólna ha ide meg oda mennénk...és teljesen közönnyel mondta hogy hmm neki mind1, jó hát mennyünk oda stb. Semmi kedv nem volt benne.

olyan rosszul esett ezt érezni rajta...

mivel láttam hogy baja van, és kérdeztem is hogy mi az...

nem mondta meg. Majd nekem volt egy sejtésem.. és rákérdeztem hogy.. xy al (barátnője) mennétek utcabálra?

Mondta hogy igen beszélték.. (és én egyértelműen éreztem rajta hogy vele szivesebben menne) ez valahogy lejött rögtön a beszédéből. Már az nap este is olyan mások voltunk(koncerten) Mindez tegnap volt. Nem is szóltunk egymáshoz szinte semmit.

Este mondtam Neki, mikor hazavittem, menj el a barátnőddel holnap szórakozni. Mondta hogy holnap megbeszéljük. Majd ujból mondtam neki, mire azt mondta hogy na jó holnap megbeszéli xy al, és ha nagyon felhuzná magát, megharagudna hogy nem vele megy, akkor elmegy vele ha megértő lesz akkor meg eljön velem. Na ezen kibuktam:S

hogy háttérbe helyez.. és egy barátnőtől teszi függővé hogy mi megyünk vagy nem...

Meg hogy csináljuk azt hogy nappal eljön velem, este meg elmegy vele. A legjobban az esik rosszul hogy érzem rajta hogy vele sokkalta jobban érzi magát, és szivesebben megy vele mint velem. Ezt érezem. Mondtam neki hogy nem kell, menjél csak vele.

utána mondta ugyan hogy de velem akar jönni stb... egyáltalán nem éreztem az akarást.

Erőltetni én nem fogom hogy velem jöjjön, mert az már nem olyan hangulat lenne:S

Ma felhívtam és mondtam neki hogy menj xy al, és pont. Erre az volt a válasza hogy hát jó ha nem akarsz velem jönni akkor megyek vele. és letettük.

mmm