Mennyi az esélye annak, hogy később is boldog kapcsolatban éljünk?

Nem is éri meg várni 10 évet, hogy mi van ha addigra meggondolod magad. Mert mi van ha nem, és csak 10 évig húztátok egymás idejét.

Egyébként beszélhetsz vele, de te is írtad, hogy nem akarnál szakítani, mert szereted és mert reménykedsz, hogy idővel mégsem akar majd gyereket. Szerintem a beszélgetés után is ugyanezt gondolná ő is veled kapcsolatban.

Nővéreméknél volt hasonló a helyzet. Nővérem már gyerekként is hangoztatta, hogy nem lesz gyereke. 22 évesen jött össze a párjával, aki viszont szeretett volna gyereket. Ez a téma időről időre előkerült, a párja hol úgy tűnt elfogadja, hol állandósult a téma miatta. Most 15 éve vannak együtt, gyerek nincs. A nővérem 37 a párja 42,nem hiszem, hogy még lenne rá esély, látszólag ezzel a párja is megbékélt. Nem ismerem elég mélyen ahhoz, hogy tudjam, bánja-e, de úgy gondolom, hogy aki el tudja engedni ezt a vágyát, az nem is vágyott rá igazán.

Szerintem mindenképp beszéld meg a pároddal, hogy lássa, hogy a feltételek változatlanok. Egy évnél még nem nagy gond borítani, mindenkinek van bőven ideje megtalálni azt, akivel közösen tervezet, nincs közös vagyon, amit el kéne osztani. 15 év után ez már kellemetlenebb lenne, ha neki közel a 40hez érik meg a gondolat, hogy mostmár nagyon kell a gyerek.

Ha nem tud róla elmondani, akkor még lehet pár boldog évetek, de még időben kell dobbantania, ahhoz, hogy találjon olyan lányt, akivel el tudja képzelni a gyerek vállalást és legyen idejük kicsit megismerni is egymást, járni egymással kötöttségektől mentesen, ne kelljen azonnal összebútorozni és szinte ismeretlenül gyereket vállalni. Főleg, ha fiatalon szeretne apuka lenni.

A szomszédomék nemrég váltak szét. ~10 évig voltak együtt, de gyerek nélkül nem tudott merre fejlődni a kapcsolatuk. Ellaposodott és vége lett.

Én nem ismerek olyan párt, akik ennél tovább együtt voltak gyerek nélkül. Biztosan van ellenpélda, de a hosszútávú kapcsolatnak általában a része.

Férfiként szerintem nagyon kevesen állnak készen a gyerekre, amíg nem kerülsz konkrétan oda, hogy várandós a párod.

Elég valószínű, hogy azokat is mások gyerekei gyógyítják, meg ,,etetik" akiknek gyerekei vannak, lévén nem csak orvosokból és pékekből áll a társadalom. Ennél nagyobb önzőséget elképzelni sem tudok (bár valamiért a gyerekmániások sosem értik meg), hogy azért szüljön valaki, hogy öreg korába legyen aki gondozza. :D És miért baj, ha valaki túl kényelmes a gyerekhez? A te életedet befolyásolja valamiben, hogy marika szült-e vagy ne? Neked is adott a lehetőség, csinálj annyi gyereket amennyit csak akarsz, és foglalkozzál azzal, ne azzal, hogy kinek mennyire kényelmes az élete gyerek nélkül. Nevetséges komolyan...

Kérdező! Valóban változhat mindenki véleménye, bár gyűlöltem amikor nekem ezt mondták. Világ életemben nem akartam gyereket, SOHA, most majdnem annyi idősen mint te, barátkozok a gondolattal. De 30 felé vállalnám csak be. Szerencsére a párom egyáltalán nem gyerekcentrikus, így nincs nyomás. De talán valóban nem a legszerencsésebb még éveket lehúzni egymás mellett, aztán jobban fog fájni.

Én sem akartam gyereket és ez már óvodás koromban megfogalmazódott bennem. Fura.

Csomóan mondogatták hogy majd meggondolnom magam, idegesített. Átszőtte az éveimet, at gy ezen rágódtam, de mnsz ugyanarra jutottam, és megerősödött bennem, nem akarok gyereket.

Aztán a nővéremnek, akivel nagyon szoros a kapcsolatunk, született egy kislánya, és megfordult a világom. Nem tudtam hogy ennyire másféle szeretet is létezik, ahogy egy gyermeket lehet szeretni, pedig csak nagynéni lettem.

Azóta 7 lett a kislány, lett két húga, sokat voltam náluk és aktívan részt vettem. (Külföldön laknak, volt hogy 1 hónapot voltam egyhuzamban) Kemény meló, de évről évre élesedett ki a vágyam, hogy én is szeretnék.

A régi barátaim akikkel újra találkoztam, le voltak döbbenve, hiszen én mennyire nem szerettem gyerekeket. Nem is emlékeztem hogy mennyire nem.

Létezik ilyen pálfordulás is.

De Te érzed hogy mit szeretnél és mit nem, legyél hű önmagadhoz, de maradj őszinte a pároddal. Ez tényleg nem egy kompromisszum téma. És ha valaki nem szeretne gyereket, mert úgy érzi nem neki való, szerintem felelősségteljes döntést hoz, ha nem vállalja.

18-as, pont a hozzád hasonlók felfogása miatt szenved annyi gyerek a világon. A te idióta hozzáállásod, miszerint csak egészségügyi probléma esetén elfogadható, ha valakinek nem lesz gyereke; ez vezet ahhoz, hogy boldog-boldogtalan szül a vakvilágba, aztán leszarja a saját gyerekét, de lényeg, hogy teljesítette a társadalmi elvárást.

Fel kéne már fogni végre, hogy egy gyerek nem játék, ne azért szüljön valaki, mert kötelező, hanem azért, mert felelősséget tud vállalni érte egy életre.

Milliónyi gyereket kínoznak a saját szülei a világon, de szerinted ez így teljesen rendben van, hiszen mindenki azért születik a világra, hogy gyereket csináljon. Az már lényegtelen, hogy a gyerek boldog lesz-e vagy sem.

Sajnálom a gyerekedet, de tényleg!