Melyik a jobb? 2-4 évig szerelmes kapcsolatban lenni, aminek a végén elhagynak, vagy tartós baráti/szexkapcsolatban lenni, amiben nem hülyítenek soha, de vannak èrzelmek és azok stabilak?

Szerintem a 2.sokkal korrektebb dolog, jelenleg ebben vagyok. És hiányzik a szerelem, de amennyit én szenvedtem egyik karácsonykor, mert akkor hagytak el (csak ugy mert már ő nem akarja alapon), azota minden karácsonykor arra emlékszem hogy de jo, hogy most nem kell sirnom mert most nem egy szakitáson megyek keresztul szerelmesen szenvedve, hanem mosolygok.

Csak instabil is vagyok ebben a kapcsolatban mert nem normális kapcsolatban vagyok, azaz valoszinű nem ez lenne az igazi és csak elcseszem feleslegesen az éveimet olyanra aki meg sem érdemli, de mihelyst eszembe jut a váltás, hogy majd a szerelmes kapcsolatban de jo lesz, eszembe jut az is, hogy annak is sírás lesz a vége.

Soha életemben nem volt még olyan kapcsolatom aminek ne lett volna vége. Én erre már szerintem képtelen vagyok.

De érdekelnek más meglátások.