Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Nárcisztikus a barátom?
2 éve járok a barátommal, de az utóbbi időben teljesen más a viselkedése. Sokat veszekszünk minden apróság miatt, és akármi is legyen a téma, mindig elintézi, úgy csűri-csavarja a szavakat, hogy biztos neki legyen igaza, és én érezzem magam sz@rul.
Egyébként soha nem dolgozott, suliba se jár, hanem 20 évesen is a szüleitől, mamájától kér zsebpénzt cigire, energiitalra. Ha éppen a szülei nem adnak, akkor pedig rámparancsol, hogy én adjak neki, vegyem meg neki a cigijét, kólát, minden hülyeséget.. próbàltam már kiállni magamért, hogy nem leszek az anyja, aki eltartsa, de akkor meg ordibál rám, és zsidónak hív. Elég gyakran megfélemlít.. (ő pedig soha nem vesz nekem semmit, randira sem visz, se nem ajándékoz).
Amikor nála vagyok, mindenféle dolgot kér tőlem, süssek neki ezt, hozzak be neki amazt, menjek egyedül a boltba. Tehát ugráltat minden hülyeségért, ő meg egész nap a gép előtt pöffeszkedik. De amikor szóvá teszem, hogy legalább foglalkozzon velem, azzal jön, hogy ő ezt mind azért csinálja, mert én mobilozok nála folyton. Ami pont fordítva van, hiszen ő a kelés pillanatában kapcsolja a számítógépet. Abszolút nem is akar velem foglalkozni, nem érzem szeretve magam, nem ölelget, soha nem dicsér, nem figyel rám, hanem folyamatosan kritizál, rengeteget ordibàl velem, provokál, idegesítőnek hív. Mostanában lefeküdni se van kedve, minden próbálkozásomra azt mondja, hogy álljak le, vagy hogy nincs kedve. De mikor fordított helyzetben van ilyen, akkor hatalmas hisztit csap, nyomorultnak hív.
Volt olyan időszaka régebben, hogy más lányokkal írkàlt, és bevallása szerint azért tette, hogy a barátai elismerjék, hogy ő milyen f@sza gyerek.. Vagy volt olyan is, hogy én vettem magamnak drága dolgot, és ő pedig a baràtainak a sajátjaként állította be, és dicsekedett vele. Illetve szeret nagyon az apja pénzével is dicsekedni.
Másik idegesítő szokása, hogy én valami történelmi dolgot nem tudtam, őt pedig az apja megtanította ezekre, és ha valami butaságot mondtam, akkor sokszor ugyanazt elismétli, és megaláz, hogy milyen buta vagyok. Amikor gimibe jártam, és valami dolgot nem jól tudtam, akkor is napi szinten hallgattam az ilyesmit, hogy chh gimnazista ilyet nem tud...
De amikor én őt haszontalannak hívom,(mert tényleg szégyen, hogy 20 évesen hisztizik, hogy ő biztos nem fog dolgozni, illetve egyszer történt olyan is, hogy nem akart elmenni a boltba a bankkártyámmal, mert ő nem tudja leolvasni a terminálon), és elmagyaráztam, hogy nem a történelmi dolgok kellennek az életben, hanem hogy megtanuljon kártyát hozzáérinteni a leolvasóhoz, vagy munkája legyen már végre, akkor is én vagyok a sz@r, és hisztizik, hogy csak ezeket a dolgokat tudom felhozni ellene.
Tehát amiatt gondolom, hogy nárcisztikus, mert neki lehet mindig igaza, ő a fölérendelt a kapcsolatban, mindenki már pedig alárendelt. Nem tudja egyszerűen azt sem feldolgozni, ha valami nem úgy van, ahogy azt akarja. Nem biztos, hogy nárcisztikus, mert sok mindent érintett a kis regényem, de csak így áll össze a kép. Gondolkoztam, hogy menekülök előle, kiszállok a kapcsolatból, csak az elején, mikor nem volt ilyen lenéző, nagyon megszerettem és nehezen engedném el... valahol még reménykedek, hogy megváltozik, hogy majd engem egyenlőnek tart, és foglalkozik velem.
De az a baj, hogy ha jelenleg is szakítanék vele, akkor nem igazán gyötörné meg az elvesztésem, de azt akarom, hogy tanuljon a leckéből, hogy az emberek nem tűrik el az ilyen viselkedést.
Ez egy hülye fasz.
Hagyd ott minél előbb
Nem értem a nő mér a legszarbab alakokkal jönnek össze.
Ennél biztos hogy az egyedüllét is jobb.
Ennek köze nincs a nárcizmushoz. Ami kiakaszt h időnként megpróbálsz szexelni vele. Ezt igy hogyan? 🤣
Na mind1 ebből mindenképp lépned kell, bár nagyobb összegben fogadni mernék h még ebből sooook sok évnyi szenvedés lesz, mert magadat sem tartod többre méltóra. Illetve megszoktad, az új ijesztő lesz, neki már ismered a hülyeségeit, nagyjából tudod mire számits.
Én is jártam olyannal, akinek az elején "tökéletes" meg minden voltam. Ugye az elején könnyű tenni a szépet. Beleszerettem. De fél év alatt eljutottam oda, hogy én a lelkemet is kiteszem érte, de persze mindenért én vagyok a hibás, ment az önsajnáltatás (ő valahogy pont fordítva állította be a dolgokat a saját fejében - tipikus önigazoló hozzáállás). Még fél évig húztam a dolgot, mert hát elvileg szeretem, és nem adom fel, "csak mert nem minden tökéletes" és ha szeretsz valakit, akkor "feltétel nélkül szereted" (ezt a baromságot...). Mindegy is, mikor már reggelente sírva mentem be dolgozni (mert ott volt egy 15 perces út, amit egyedül tölthettem, végül szakítottam.
Persze én voltam a hibás, és a többi.
De azt a megkönnyebbülést, mikor végre kikerültem ebből a mérgező kapcsolatból... visszanyertem az egy év alatt eltorzult eredeti énemet. Megint önmagam lehettem, nevethettem, sírhattam szabadon, megélhettem az érzelmeimet. Nem korlátozott semmi. Aztán rátaláltam egy olyan társa, aki teljesen olyan, mint én, és megbecsüli a tetteimet, vele teljes harmóniába tudunk élni, kölcsönös tiszteletben, akár napi több órát beszélve magunkról, a másikról, kettőnkről, a világnézetünkről. Leírhatatlanul boldogító érzés.
A lényeg, hogy ha valaki ennyire menthetetlenül negatív, be kell látni, hogy nem fog változni és te sohase leszel boldog mellette. Ennél az egyedüllét is sokkal jobb. Én is megtanultam szeretni és becsülni magam (persze bizonyos határig), és hogy egyedül is egy teljes értékű ember vagyok. Szerintem így is érdemes belevágni egy komoly kapcsolatba, hogy tisztába vagy magaddal. Akkor tudsz a legtöbbet adni magadból és egy normális kapcsolatot kialakítani.
Sok sikert a továbbiakban!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!