Volt már olyan párotok, akiket utált a családotok és a barátaitok? Végül igazuk lett vele kapcsolatban?

Exemet igen... az utálás talán rossz szó, de nem kedvelték. Eleinte feltétel nélkül kedvelték (mert a barátom volt) de végül ő lett az első ember, akit nagyszüleim nem láttak szívesen. Ez azért elég nagy szó, nagyon barátságosak.

Fogalmam sincs hogy miért jöttem össze vele, nagyon fura srác volt.

Nem tudok adni a környezetem véleményére. A családomnak elég kifacsart gondolkodása van a férfi-női kapcsolatokról. Pl. pár napos baba látogatáson az anyám és nagymamám már azzal reszkírozták a nővérem, hogy túl sokat szedett fel, ezt minél előbb le kéne adni. A szexxel mi a helyzet? Ha nem kapja össze magát elfogja hagyni a férje vagy félrejár.

Szóval mi szépek vagyunk genetikailag, de se a nagyit is elhagyták már, anyámatbis otthagyták... amúgy a nőv3rem férjét ajnározták, hogy milyen jó állása van, milyen család centrikus, és milyen megnyerő modorú biztos jó férj lesz... 2 gyerek után lelépett a nővérem mellől és a gyerektartásért is külön perre mentek.

Nekem az összes passim lefujjogták, hogy én csak lump pasikkal jövök össze, még a Japánban kinn dolgozó exem is küldött ajándékcsomagot nekem, amikor megtudta, hogy hónapokig kórházba feküdtem. És úgy általában az exeim érzelmileg többet támogattak ezen idő alatt, hozták a gyümölcslevet, virágcsokrot, mint a saját családom.

Nem is engedem belefolyni az életembe a családomat, mert egyik férfi sem felelne nekik, aki meg igen, abban meg én nem tudnék megbízni.