Miért nem tudják sokan feldolgozni a szakítást?

19:12

ez velem is így volt mert hát 22 évet kellett várnom rá és most megint reménytelennek tűnik de azért próbálkozok csak lesz valaki:)

Kicsit éretlenül gondolkodsz ezekről a dolgokról.

Én 4 évet éltem együtt a barátommal, de sajnos az idő múlásával nemhogy közelebb kerültünk volna egymáshoz, hanem egyre inkább zavaróvá váltak a különbségek, sokat veszekedtünk és rájöttünk hogy nem illünk össze. És bár ezt tudtam, mivel egy ember egy kapcsolatban az életed részévé válik, hatalmas űr marad utána. Hiszen rengeteg közös élmény kapcsol össze vele lelkileg, testileg és nagyon nehéz elfogadni, hogy ennek vége, hiszen még egy megromlott kapcsolat sem tisztán rossz és a jó dolgok hiányoznak.

Plusz ott van az az apróság, hogy mivel eddig minden szabadidődet vele töltötted, hirtelen rádszabadul egy csomó, de még nem vagy rá berendezkedve, nem tudod mit kezd vele, és szörnyű magányosnak érzi magát olyankor az ember, még akkoris, ha jó dolgok történnek vele, hiszen nincs kivel megosztania, hiszen azért normális esetben az ember barátainak is van élete, nem érnek rá mindig.

Ez nem gyengeség és nem csak ma van így, akinek többet jelentett egy kapcsolat heti egy-kétszeri dugásnál, azt lelkileg megviseli a tény, hogy elvesztett valakit, akit szeretett. Mindegy, hogy mi az oka.

A másik pedig, hogy pl felnőtt fejjel nem könnyű mondjuk új életet kezdeni, hazaköltözni ismét a szülőkhöz (egy teljes háztartásnyi cuccal), vagy új lakást találni. és persze anyagilag sem mindegy, hogy egyedül kell azután boldogulnod az életben...