A szok veszekedés megmérgezhette az amúgy jól működő kapcsolatot?

Sziasztok fél éve vagyunk együtt a párommal, elégg durván különböző személyiségek vagyunk. Voltak néha kisebb viták de mindig megoldottuk majd valahogy 1-2 hónapja volt pár elég komoly és durva vita majd valahogy egymásra épülve generálták a későbbi "kis viták egymást", én nem vagyok vitás ember mindig előbb beadom a derekam és meg akarom oldani a problémát, szinte soha életemben nem veszekedtem senkivel, de már oda jutottam hogy már én is bele álltam és nem adtam magam mert mindig ő volt a "megbántott" de közben én meg bele rokkanok lelkileg és én mindig én vagyok egyben a hibás és egyben az aki küzd azért hogy béke legyen úgy hogy közben mélyen belül a saját igazamat folytom el és adom fel hogy megbékítsem, és belefáradtam és kifakadtam.

Pár napja is volt egy komoly vita és én is rohadtul kiakadtam de nagyon korrekten becsületesen lerendeztük és minden rendben volt adott volt a tökéletes boldogsághoz. De mégis mikor legközelebb találkoztunk és pont olyan passzban voltam úgy éreztem hogy inkább egyedül lennék és csupa rossz gondolatom volt hogy nincs már ehhez kedvem, pedig semmi feszültség vita nem volt köztünk és minden adott volna hogy egy tökéletes boldog esténk legyen.

Ezt persze érzékelte is és én nem hazudok neki ezt hogy nincs meg az az érzés hogy örülök neki hogy ő most itt van. Elmondtam ő meg kiakadt hogy akkor ő nem marad olyan helyen ahol őt nem szívesen látják.

1,5 hónapja volt egy durva vita ahol én voltam a hibás megbántottam mert hülyén fejeztem ki magam ami szokásom félre mondok és rohadtul bántó dolgot mondok de mégis úgy hogy azt nem gondolom úgy, de azonnal leesett hogy de hülye vagyok hogy ezt mondtam és ő persze mondta hogy elmegy és könyörögtem neki hogy beszéljük meg maradjon nem úgy értettem stb, a mostani alkalomnál csak álltam a szoba közepén és néztem ahogy pakol csendben már nem tudtam mit mondani.

A veszekedések szép lassan megmérgezték volna az érzéseimet? Csak mert ő ezeket mind félre tudta tenni és teljesen megbocsájtani és maximálisan szeretni engem de bennem mintha megingott volna a dolog.

Kétes érzéseim vannak imádok vele lenni és nagyon boldog vagyok vele imádok vele mindent és felemelően hat rám, vele lenni a legjobb dolog, de ha vita van akkor a poklok poklát élem meg és két totálisan ellentétes személyiség feszül egymásnak ő megbántva érzi magát én pedig nem értem mivel bántottam meg és belül emészt fel a düh is hogy nem érti meg én hogy gondolom plusz az hogy mindent eldobva próbálom javítani a helyzetet, brutálisan különböző a személyiségünk.

Valaki volt már hasonló helyzetben?