Párom fia velünk él. Hogy szokjam meg?

20: hány evesek voltak mikor megismerted őket? Az is sokat számít, meg hogy már nem élt az anyjuk.

Nálunk mindenkinek lett uj családja és én kicsi kora óta ismerem. Van saját gyermekünk is. Most nehezebb, hogy nagyobb, meg a covid miatt idén sokszor alig láttuk. Most öt idegesíteni kezdte a féltestvére, ez is zavar engem. Ilyenkor nagyon nehéz, mert ilyenkor elojonnek azok az érzelmek, hogy a sajátomat védem. Hiába szerettem meg az évek alatt. Ne gondold, hogy nem nehéz ott, ahol nincs utálkozás.

Persze erről nem ildomos beszélni.

Engem nem zavart, hogy a páromnak van gyermeke. Én is elvált szülők gyermeke vagyok, valahogy ez adott az egészhez egy empátiát.

A kamasz kor a saját gyermekkel is nehéz. Nem tudom mit hoz a jövő.

21-es, tudom, miről beszélsz.

Nekem anno a pszichológusnő is megmondta, hogy ez általában nem szokott működni. Csak van, ahol utálkozás is van, és van, ahol meg nincs (pl. Nálatok nincs). Csak hát az ember ezt nem teszi ki az ablakba.

(Amúgy 20-as vagyok, szóval: 12 és 13 évesek voltak, fiú és lány. Igazából a végén esett le nekem a tantusz, hogy ők már az elejétől fogva utáltak - persze igyekeztek jó képet vágni az apjuk miatt, ideig-óráig. Nekem meg valahogy egy év alatt sikerült megutálnom őket, hát ez volt, még jó, hogy kiléptem belőle. )