Stockholm szindrómám van nagy valószínűséggel. Akik voltak hasonló helyzetben, traumakötésben, hogyan jutottak ki belőle?

Ha jól tudom ezt hívják szeparációs szorongásnak. Ez idővel el fog múlni, de előbb lépned kell. Az első lépést segítséggel kell megtenned. A többi már a te akaraterődön múlik.

Vissza fogja könyörögni magát, mind azt teszi. Szinte ez a forgatókönyv. Könyörgés, zaklatás, minden lehet majd. De nem kell félni!

Nagyon közeli hozzátartozómat menekítettük ki családi segitséggel. Az exe minden nap hivogatta, (könyörgés-kedveskedés váltakozva) írt neki, zaklatta. De ott volt egy egész család mögötte, senki nem reagált a hívásaira. Tiltás, törlés minden felületen, a válás után lassan lekopott.

Mi ott voltunk, mellette voltunk, segítettünk amiben csak tudtuk, duruzsoltuk a fülébe, hogy nem szabad visszamennie ahhoz az emberhez. Mostanra nyugodt körülmények között éli az életét a gyerekeivel, akik látni sem akarják az apjukat annyi lelki megpróbáltatás után.

Érzelmileg mindenkinek nehéz kilépni bármilyen kapcsolatból. A kulcs a te kezedben van. Az első hetek lesznek a nehezek, de majd te is meglátod, ha nem lesz kommunikáció köztetek, idővel el fog múlni ez a fájdalmas időszak, de ezt következetesen kell csinálni, csak így működik.

Sok sikert!