Stockholm szindrómám van nagy valószínűséggel. Akik voltak hasonló helyzetben, traumakötésben, hogyan jutottak ki belőle?

Bántalmazó kapcsolatban élek. Folyamatos a lelki abúzus, olykor enyhébb fizikai bántalmazások is vannak. Viszont amikor jó minden, akkor reménykedem, hogy úgy maradnak a dolgok, de aztán megint minden elromlik. Az állandó stressz már leterít, még sem tudok szabadulni. Az önbizalmam a nulla alatt. Azt érzem, hogy bár rossz így, de néha vannak jó pillanatok, és én már sose tudnék másba szerelmes lenni. Ugyanakkor tudom, hogy teljesen tönkre teszem magam, de egyszerűen képtelen vagyok elengedni a párom...