Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
A hétvégén majdnem szakítottunk a barátommal, azóta nem érzek semmit iránta, csak a fájdalmat - normális dolog ez?
Hónapok óta 1-2-3 hetente összeveszünk, mert a korona miatt 1 éve lassan, hogy távkapcsolatba kényszerültünk...és már nem érzem azt, hogy valaha is leszünk mi még egy légtérben. Olyan, mintha csak én küzdenék ezért az egészért már.
Sokszor éreztem már magam kiábrándultnak, de ennyire még soha, ezért a hétvégén azt mondtam, szakítani akarok vele. Valahogy mégis meggyőzött a végére, hogy egy legutolsó esély erejéig próbáljuk meg, de már kezdem bánni a dolgot.
Azt hittem még pár nappal ezelőttig is, hogy szeretem, lelkesen készültem neki ajándékkal a Valentin-napra (igen, mi tartjuk, nem kényszerből, hanem szeretetből - eddig úgy hittem legalábbis).
És most ott tartunk, hogy belül baromira halott vagyok. Nem tudom, van-e értelme még bárminek is. Lehet, hogy csak a folyamatos feszültség kapcsolt le bennem valamit, és ez majd elmúlik? Vagy tényleg itt a vége?
Olyanok véleményét várom, akik már jártak így.
válasza:Volt hasonlo helyzetem nekem is es ugytunt hogy csak en akarom es en teszek erte. Szerintem ilyenkor a “szakitani akarok” az csak megfelemlites nalunk de nem tudod elkepzelni hogy megvaltozik benned az erzes mikor tenylegesen szakitotok es o mondja ki es tudod h mar nem akarja, nagyon tud fajni. Most is epp van egy hasonlq esetem bar nem kapcsolt hanem “csak “ egy fiu akirol megtudtam hogy parkolooalyara akar tenni engem es bar nem fogadtunk huseget se semmi de megis 3 honapot beszeltunk (Ugymond baratsag extrakkal olusz talan kis erzelemmel ugy tunik) es ugy gondoltam elotte hogy nem zavarna ha mas lany jonne kozbe neki es most kozbejott es bar nem hragszom ra mert letosztazuk elotte higy nem akrunk kpcsolatot de ilyenkor erzem hogy lehet megszerettem es hogy milyen rossz hogy levalt es nem gondoltam vna h igy fogok erezni de hianyzik nagyon es uresseget erzek.
Egyebkent elozo kapcsolatomra viszonylag nekem is a karanten tette oda a ponto es en bar kibirtam volna de a fiunak ez igy nem ment. Ott wreztem megjobban hogy kihult benne az erzes es nem fog mukodni mert latom rajta higy nem akarja nem tesz erte es csak gondot okoz neki a kpcsolat es nem elvezi.
válasza: válasza:Nem könnyű ennyi információ alapján megítélni a helyzetet. A soraidból azt olvasom ki, hogy szakítani szeretnél, és talán tényleg ez volna a helyes döntés. A szakítás normális, érző ember számára akkor is nehéz és fájdalmas, ha indokolt a részéről. Azt hiszem, neked most arra lenne szükséged, hogy ebben támogasson valaki.
Nem akarok okoskodni, de szerintem ne itt keresd a választ, inkább beszélj egy pszicholóhussal vagy legalább egy jóbaráttal. A Valentin-napozást mindenesetre lemondanám a helyedben, gondolkodási időt kérve.
válasza:Kedves mindenki, köszönöm a válaszokat!
Hát...ma egész nap igyekeztem csak a munkámmal foglalkozni, neki viszonylag keveset írtam, mert a kivárásra játszottam, hogy na, vajon fogom-e hiányolni a nap végére. Minimálisan igen, de egyébként, mivel alapból álommelót kaptam most pár hónapja, van egy flow-élményem munka közben, szóval nem nagyon szoktam máson gondolkodni. Ha igen, akkor meg gond van - és tegnap egész nap rajtunk járt az eszem...
Viszont holnapra kaptam egy random szabadnapot a főnökömtől, szóval itt lesz egy egész nap, amikor gondolkodhatok... pedig annyira már nem szeretnék.
Úgy látom, itt sokatokkal hasonló dolgokon mentünk keresztül, sajnos.
#1, lehet, igazad van, és az rosszabb lenne, ha ő mondaná - csakhogy ő kb. hallani sem akar róla...
#2, én igyekszem a tartalmas programokra, ő csak minimálisan és csak mostanában, de talán még annyira sem. #3, talán neked van igazad, és igazából szakítani szeretnék.
Csak több dolog is bénít...
Az egyik, hogy folyamatosan olyan tüskéket helyez el bennem, amik a szakítás után is fájnának. Pl. olyanokkal riogat, hogy "úgyis szellemként követne mindenhová", nem szabadulnék tőle - úgy, hogy tudja, az elődje egy erőszakos, sz*r alak volt, aki sokáig zaklatott még...
Meg anyósom kb. olyan, mintha második anyám lenne, azzal is manipulál, hogy na, őt sem akarom majd felköszönteni? (Mindjárt lesz a szülinapja) Nem is beszélve arról, hogy tudja sajnos, mert amikor még bíztam benne, elárultam neki, hogy van egy tényező a munkahelyemen, ami (igen, ami, nem aki) rá emlékeztet. Megkérdezte, hogy néznék akkor arra, ha szakítunk, mert úgyis csak ő jutna az eszembe, és emiatt még tegnap sem volt rossz érzése, amikor rákérdeztem, hogy mondhatott ilyet...
A másik meg az, hogy félek lekötni magam a szülővárosomban, ahol most vagyok. Hiába a nagyon jó munka, és lassan kezdek megszokni ott, de az egyik kollégámmal elég különös húrokat kezdtünk pengetni...úgy érzem, érdeklem, a barátommal való gondjaink miatt elkezdtem picit felé orientálódni én is érzelmileg. De ha szakítanék most, értelemszerűen nem ugranék a karjaiba, azt se tudom, akarnék-e kapcsolatot valaha... Sosem voltam egy "kutyaharapást szőrével"-típus.
Szóval, ez a helyzet konkrétabban. A Valentin-nap nem tudom, meg tudna-e itt menteni még bármit is, lehet, tényleg napolni kéne - de most lesz rá másfél napom, hogy eldöntsem.
válasza: válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!