Hogyan tudnám elérni, hogy minden újra jó legyen köztünk, hogy ő is akarja?

Elég bonyolult az egész helyzet. Úgy indult a kapcsolatunk, mint a filmekben, sőt, olyan volt végig. Hatalmas szerelem - ahhoz hasonlítanám, amiről írnak a nagy drámaírók -, minden megvolt, minden tökéletes volt. Kivéve azt, hogy barátnője volt közben, szóval én második voltam csak végig. Tudom, tudom, kíméljenek azok, akik ítélkezni szeretnének csak, mert abból kaptam eleget, tudom, hogy helytelen így kapcsolatot létesíteni akárkivel, de most tényleg kis segítségre lenne szükségem. Na de, lépjünk tovább.. Aztán úgy adta az élet, hogy külföldre kellett mennie munkaügyben pár hónapra, természetesen a barátnője vele tartott. Együtt maradtunk, pedig ő javasolta, hogy ne. De ő is akarta, én is, csak azt akarta elkerülni, hogy szenvedjen akármelyikünk. Együtt maradtunk, húztuk-nyúztuk, ment valahogy, de felütötte az orrát a féltékenység részéről, mindennapos veszekedések, ordibálások, tiltogatások, mindennapossá vált az, hogy lehordott, megalázott, nagyon tönkrementem lelkileg, de szerettem, maradtam. Aztán elhagyott, mert úgy gondolta, hogy én már nem úgy állok az egészhez ahogy kellene. Mert nem ültem minden nap otthon, mint egy két gyerekes családanya, hanem kijártam rendszeresen, míg ő dolgozott és együtt élt a barátnőjével külföldön. Csúnyán váltunk el, mármint csúnyán vált el ő tőlem. Megszokta, hogy én kérlelem őt, amit akkor nem tettem, így nem is beszéltünk többet, egy ideig. Nagyon magam alatt voltam, minden elképzelhető dolgot megpróbáltam, hogy felejtsek.. buli, könnyűdrogok, pia, aztán kis idő elteltével valakivel összeálltam, hogy hátha ő majd elfelejteti velem. Hatalmas butaság volt, nem is ment, nem érdekelt a pali, én sem őt különösebben, de azért előadtam, próbáltam, hátha valami kialakul, hogy túl tudjam tenni magam rajta. De nem történt semmi. Ugyanúgy ki voltam akadva miatta nap mint nap, ugyanúgy csak ő járt a fejemben. Aztán hazajött, barátnőstől. Megfogadta, hogy soha többé nem áll szóba velem. De mégis sor került rá, ahogy arra is, hogy újra együtt legyünk, én már azelőtt meg is szakítottam minden kapcsolatot a másik pasival. Azonban elkövettem azt a hibát is, hogy azt mondtam, nem voltam senkivel utána, és amikor a fülébe jutott dolog, letagadtam, hazudtam róla, majd végül csak bevallottam, már beszélt a pasival is. Itt az én szavam már semmit nem ért, ami teljes mértékben érthető is. Tudom, hogy hiba volt hazudni, de nem akartam egy jelentéktelen affér miatt megbántani őt, mert tényleg ő volt az egyedüli, akit igazán szerettem, aki azt akartam, hogy mindig az életem része legyen. Azzal viszont nem számoltam, hogy őszinteséggel talán többre mentem volna. Most ott tartunk, hogy nem igazán akar velem lenni. Nagyon elrontottam a dolgokat.. és azt mondta, már ha nem lenne senkije sem kellenék neki. Még mindig nagyon szeret, tudom, érzem is, mondta is. Mondtam neki, hogy helyrehozok mindent, csak hagyja.. azt mondta sok sikert, nem hagy el, mert tényleg szeret, hagyja, hogy próbáljam helyrehozni, ennyit tud tenni, de ezt nála nem lehet és már nem is nagyon akarja. Tényleg akármit megtennék, hogy újra működjön, hogy újra bízzon bennem. De előbb azt kellene elérnem, hogy ő is akarja ugyanezt, legalább egy kicsit, hogy legyen egy kis remény. Kíméljenek meg azok, akiknek szándékukban sem áll a kérdést kielégítő választ/tanácsot adni, vagy épp ítélkeznének fölöttem esetleg, nincs értelme egymás idejét pazarolni, persze nem gond, meg szívesen el is olvasom ha netán beleütközök pár ilyen hozzászólásba, ami valamiért úgy érzem elkerülhetetlen, de akármit csináltam, én is tudom mi helyes és mi nem, tényleg jó szándékkal fordulok hozzátok, és talán azért is, mert kétségbe vagyok esve és nem tudom hogyan tovább.. előre is köszi!:)