Miért nem lehetett velem együtt örülni?

Az a helyzet, hogy múlt héten államvizsgáztam le 5-ösre, plusz a védés is 5-ös lett, sokat készültem rá, és az eredmény hirdetés után természetesen elmondtam a barátnőmnek is, hogy hogy sikerült, aki miután gratulált kb rá 1 órára felhívott, hogy én most nyomást helyeztem rá, mert akkor most tőle is 5-öst fognak otthon elvárni, és hogy amúgy se megyek semmire a diplomával mert nem ér semmit. Őszintén szólva ledöbbentem, aznap már nem is beszélt velem, ha írtam is neki messengeren, csak annyit írt, hogy "ja" vagy még annyit se, megmondom őszintén teljesen elrontotta az örömömet, úgy éreztem, hogy nem is tudok örülni már ennek.

A héten pedig mutatta a határidő naplójában, hogy azt a napot, amikor leállamvizsgáztam sz*r napnak tudja be, mert nyomást raktam rá aznap, teljesen lelombozott az egész, és már kezdtem úgy érezni, hogy kb bocsánatot kérhetek amiért sikerült a vizsga.

Ez amúgy a jéghegy csúcsa, mostanában több problémánk is van, például, hogy kiforgatja a szavaimat, és mondvacsinált balhét kreál, az, hogy magával szemben eltűr olyan dolgokat, amikért belémköt...

Mindenesetre nem értem, hogy miért kellett ennyire lehúzni, nem ünnepeltem, nem vertem a mellem, hogy én vagyok az isten császár, mégis le lettem húzva...