Kidobnátok vagy adnátok neki még egy esélyt?

Kidobnám. Ennyire tojik rád, egy gyors séta a patkáig és vissza nem fér bele az életébe.

Ez nem kapcsolat, ahol ennyire nem számíthatsz rá.

Egy kicsit szerintem meg kapd össze magad.

Vagy beszélj vele... vagy hagyd el.

Lehet ő úgy gondolja, hogy lusta vagy lemenni és nem tudja milyen a migrén. Ezért nem is veszi komolyan és csak azt hiszi csicskát keresel magad mellé.

Szerintem egy kapcsolatban elvárható lenne az ember párjától, hogy segítse, ha ráér. Természetesen ha épp dolgozik, vagy hivatalos elfoglaltsága van, akkor nem.

Viszont #2nek igaza van szerintem. Aki nem tudja milyen a migrén, az nem fog megérteni. Nem mindenkinek fejlett az empátiás készsége.

A bátyádtól persze szép, hogy mindezt megtette érted, a párod is megtehette volna. Elvárni mindezt viszont nem feltétlen jogos.

Mondom ezt úgy, hogy nekem is voltak régebben migrénes időszakaim. De olyan súlyosan, hogy folyamatosan hánytam, egyszer kórházban kötöttem ki emiatt.

Viszont mivel tudtam, hogy akkoriban hajlamos voltam erre, mindig volt nálam gyógyszer. Mikor éreztem, hogy kezdek rosszul lenni, azonnal bevettem, és ha tehettem pihentem. Szerintem akinek visszatérő betegsége van, az nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy attól tegye függővé a jóllétét, hogy más elmegy-e a patikába.