Miben vagytok ellentétesek a pároddal?

Sajnálom, #11, hogy lepontoztak, szerintem ez onnan van, hogy van egy erős társadalmi elvárás, hogy az ember önmagáról csak rosszat mondjon és a hibáit ismerje el, a jó tulajdonságairól tudomást se vegyen. Tehát azt leírhatja valaki, hogy rosszul tájékozódom, a párom meg jól, de azt nem, hogy jól tájékozódom, a párom meg rosszul.

Nálunk is hasonló a helyzet, én mérnök vagyok, ő programozó, én valahonnan nagyon jó gyakorlati érzéket hoztam, mindent megszerelek, gyorsan és pontosan fel tudom mérni a térbeli helyzeteket, szerkezeteket, közlekedési szituációkat, logikai sorokat és meghozom a szükséges döntéseket, a férjemnek meg jóval később esik le az egész, ha egyáltalán leesik. :) Ezzel számolnom is kell, ha pl. nem akarom, hogy alágyalogoljon egy busznak vagy valami háztartási balesetet szenvedjen (élő példák). Ő mindenhez szakembert hívna vagy újat venne, én megveszem a szükséges dolgokat, gipszet, festéket, csempét, fugát, torx csavarhúzót, pótalkatrészeket stb. és megoldom a legtöbb háztartási problémát (kivéve fúrás és villanyszerelés) és persze elvégzem a legtöbb házimunkát, szívesen és (szerinte) jól főzök. Neki minden jó, ha tudja használni a számítógépét, mindegy hogy hol lakunk, mit eszünk. :) Boldog, ha otthon ülhet. Ha a tájékozódást nézem, én érzésre jól tájékozódom, elég egy térképet egyszer megnéznem, hogy napokkal később odataláljak egy címre. Ő hónapokkal később sem tudja kiismerni magát, ezt onnan látom, amikor együtt megyünk valahova és rendszeresen más irányba akar menni.

Viszont lenyűgözően tájékozódik labirintusokban! :D Voltunk egyszer valami sövénylabirintusban, és pillanatok alatt feltérképezte az egészet az agyában, pusztán bejárás alapján. Szerinte ezt a videojátékoknak köszönheti. Ezen felül nagyon jól bánik a gyerekekkel és rengeteg szeretet kapok tőle. Meg tud nevettetni a majomkodásával és érti a humorom.

Bár önmagától sokszor nem találja ki, hogy mit kéne segítenie a háztartásban vagy hogy intézze el a dolgait, de ha megmondom, örömmel megteszi. Ugyan így a munka nagy része - a szervezéssel együtt - rám hárul, mégis segít nem túlterhelnem magam.

Talán pont a gyakorlati érzék hiányában neki mindent meg kell tervezni, előre tudni akarja a dolgokat, fél a váratlantól. Én támaszkodhatok a megbízható kreativitásomra és megoldóképességemre, fölösleges paráznom a jövőn. Ő inkább pesszimista, a legrosszabbra készül, de imádja az optimizmusomat és megnyugszik tőle.

Én szeretem az életünket, számomra ez egy jó párkapcsolat (bár kemény önismereti munka volt mögötte mindkét részről, hogy ennyire szeretettelivé váljon).

Természetesen tiniként én is azt hittem, hogy a társkeresés arról szól, hogy az elváráslistáddal a kezedben keresed az annak megfelelő partnert, de az évek elkerülhetetlenül hozzák a tapasztalatot és a dolgok átértékelését. Ma már úgy gondolom, hogy az önismeret, önreflexió az, amik elengedhetetlenek egy kapcsolatban. Bizonyos szinten, amikor már nincs semmilyen hiányod, aminek a pótlását a külvilágtól várnád, boldog szerelemben élhetsz egy villanypóznával is. ;)

Én ugyan távol vagyok ettől a zen szinttől, felidegesítenek a férjem egyes ügyei, türelmetlen vagyok, amikor nem fogja fel a dolgokat és unalmas, hogy nem kezdeményez szinte semmit. (Hozzátéve, hogy minél elfogadóbbá váltam azzal, hogy ő nem egy mozgékony, kezdeményező alkat, annál mozgékonyabbá és kezdeményezőbbé vált.) :D Mégis, mély szeretet fűz hozzá, imádom a pillantását, az ölelését és sokkal jobban értékelem, amikor csinál valamit önszántából vagy próbál alkotni, főzni, hiszen ez neki nem egy otthonos terep.

A kérdést pont azért írtam ki, mert kíváncsi voltam, hogy ki milyen ellentétekkel él együtt a párkapcsolatában, megzavarja-e ez a kapcsolat működését vagy sikerült integrálniuk a feleknek.