Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Bántalmazó kapcsolat folytatása?
A volt párommal 2019-ben ismerkedtem meg. Akkor egy banknál dolgoztam jó beosztásban. Nagy volt a szerelem, hamar összeköltöztünk.
Először kiderült, hogy alkohol problémákkal küzd. Alkalmi szinten használ drogokat is.
Először 2019. júliusában ütött meg. Még nem volt ilyenben részem, rögtön fogtam magam összepakoltam a cuccaim és elakartam költözni tőle.
Végül meggyőzött, hogy maradjak.
Ennél a pontnál hagyott ott pár barátom.
Nagy veszekedéseink voltak. Rengeteg érzelmi bántalmazás történt ebben az időben.
Én is kipróbáltam a szintetikus drogokat mellette és sajnos a szerektől téveszméim és hallucinációim lettek. A kórházba kötöttem ki és azt sem tudtam, hogy mi történt velem.
Azt hittem ez az egész a párom miatt van és elköltöztem tőle.
Ennél a pontnál nagyon sok barát távozott az életemből.
Mély depresszióba estem azt sem tudtam mi történt velem. Közben próbáltam másokkal ismerkedni, találtam egy férfit aki az összes felhalmozott adósságomat visszafizette.
A mély depresszióból szánt szándékkal átdrogoztam magamat egy mániás pszichózisba ahol nagyon furcsa dolgokat műveltem. (Politikai pártba akartam belépni, nagyon kihívóan öltözködtem, majd ebben a módosult tudatállapotban kimentem kukázni.)
Ismét kórházba kerültem, de legalább nem depressziósan..
Amikor onnan kijöttem rengeteg drogos pszichés beteggel sikerült összespanolnom. Ők lettek az új haverjaim.
A kórházban meghíztam így sok bántalmazás ért emiatt pedig még a kapcsolatunk elején jeleztem, hogy 16 évig evési zavarom volt. (8 éves korom óta)
Elkezdtünk tényleg rengeteget piálni. A verekedés és a veszekedés a mindennapjaink szerves része volt. Volt, hogy szexmunkásként kellett dolgoznom, hogy a számlákat kitudjuk fizetni.
Aztán mindketten találtunk munkát így a veszekedések lecsillapodtak.
Lent voltunk vidéken mamánál ahol összeverekedett azzal az emberrel aki 50 éve a szomszédunk, tönkretett egy grillsütőt, és úgy beszélt nagyanyámmal, hogy meg lett tiltva, hogy betegye a lábát oda.
Aztán augusztusban megint rám jött egy rosszul lét, lefutottam a kötelező köröket. Megpróbáltam elköltözni de nem sikerült. Úgy éreztem a párom nincs kiképezve, hogy mit kell ilyenkor csinálnia. Volt egy öngyilkossági kísérletem. Ismét kórház.
Amikor hazajöttem nagyon nagy depresszióba estem. Csak feküdtem és sírtam amire a párom azzal válaszolt, hogy úgy elvert mint még soha. Rohadt idegesítő lehettem volt, hogy egy kábellel fojtogatott.
Nagyon rossz állapotban voltam és azzal fenyegetett, hogy kiteszi az utcára a cuccaimat.
Most már elfogadtam, hogy ezeket a gyógyszereket be kell szednem és, hogy nem tolhatok fel mindent csak úgy mert hamar egy rémálomban találom magam. Mióta eljöttem eltelt 4 hónap.
Amit leírtam az nagyon rosszul hangzik de hihetetlen élményeink voltak együtt: kirándulások, bulik, minden. És rendesen mutogattuk is mindenféle felületen, hogy milyen tökéletes a mi kapcsolatunk..
Ma beszéltem vele ő azt mondja még vissza vár.
Én most a régi exeimnél lakok mert nem volt konkrétan hova mennem, majdnem az utcára kerültem.
Nekem nincs kedvem előadni magam másnak.
Nem hiszem, hogy rajta kívül ezt a sok szart eltudja bárki is fogadni.
Valamiért nagyon nem akarom, hogy találjon egy másik lányt.
Én ebben a kétéves folyamatban mindenemet elvesztettem.
Társfüggő vagyok nagyon.
Rajta kívül még két pali írogat akik tudják, hogy mi a helyzet, de egyikükről sem hiszem, hogy bármi komolyat akarnánk egymástól.
Sosem voltam még szingli 13 éves korom óta.
Most ez a két exem gondoskodik rólam. Adnak szállást, etetnek, itatnak, ruháznak, fizetik az orvosomat stb.
Hülye vagyok, hogy ha folytatni szeretném? Természetesen csak ha rendbe jöttem és lett munkám.. Nem hiszem, hogy másnak kellenék és nélküle csak unatkoznék.
Már volt többször, hogy visszaütöttem. És féltem, hogy elvisz minket a mentő vagy a rendőrség mert az utca közepén verekedtünk össze.
Ez egy szar függőségi viszony, és kivagyok én is, hogy visszavágyom a hétezredik elköltözés után is azt is tudva, hogy akkor még ezek az emberek sem lesznek meg nekem akik még megmaradtak. Mert vagy a kórház, vagy az emberem személye, vagy azért mert mélyre lecsúsztam már nem állnak szóba velem..
De alapból kapcsolatfüggő vagyok, sebezhető, és tudom, hogy pár odavetett szép szóért képes lennék visszarohanni hozzá..
Könnyű Katát táncba vinni. Gondolom nem tettek fegyvert a fejedhez, hogy ezt egyáltalán elkezd. Normális ember már kapásból lepattintott volna egy ilyen embert, mint az akkori “párod”.
Ezt elb@sztad, örülj neki hogy kaptál egy második esélyt és okosan használd, mert harmadik nem biztos hogy lesz.
Nagyon jól tettem, hogy kiírtam ezt a k*rva kérdést.
Akkor debil vagyok, leszarom
Ez nem a második esély. Már párszor eljátszottuk azt az elköltözősdit.
Az eleje csodálatos volt.
Nem a gyökér palidra gondolok.
Az élettől kaptad a második esélyt.
A 19es vagyok.
De úgy veszem észre neked csak azon a jómadáron jár az eszed és nem a fontos, értelmes dolgokon.
Az eleje meg ha csodálatos volt... tedd magad túl rajta, rengeteg embernek kezdődik csodálatosan a kapcsolata aztán máshogy végződik, csak a többség nem itt köt ki ahol te. Ne a múltban élj.
19-es én is azt mondom.
2019. augusztus: 2 ember is felajánlotta, hogy költözzek hozzá
2019. szeptember: tényleg elköltöztem
2020. január: aznap mikor visszaakartam költözni hozzá, rosszul lettem és 2 hónapot voltam kórházba. Ott is volt több költözési lehetőség. 3 hely közül választhattam végül úgy döntöttem maradok.
2020. augusztus: akkor éreztem, hogy már kb nincs hova mennem. De még mindig volt egy barátom aki felajánlotta a helyet.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!