Úgy érzem, a kedvesem anyagilag kihasznál, igazam van szerintetek?

30-asok vagyunk mindketten, külön élünk, 11 hónapja vagyunk együtt. Ő a jelenlegi korlátozások miatt jóval kevesebb bevételhez jut, lényegében én abból a pénzből nem is tudnék kijönni, és úgy érzem, ezt az én pénzemmel kompenzálja. Nem akarok anyagias lenni, de nekem is csak átlag fizetésem van, nem diplomás bér, hogy mindegy legyen. És vannak anyagilag nehéz helyzetek nekem is, pl autót javíttatni...

Ja, én vagyok a nő. Ő segít nekem sokat, olyasmit, ami kimondottan férfi munka. Ezt nagyon értékelem, és ezért valahol természetes, hogy ha nálam van, akkor kaját rá is kell vegyek, és ez napi szinten van. Szóval úgy vásárolok, hogy rá is gondolván. Sokszor elviszem kocsival ügyet intézni, mert neki nincs kocsija. Üzemanyagba sosem ad bele. Ő nem úgy vásárol, hogy rám is gondol, igaz, a kevés bevétele miatt magának is csak a legalapabb dolgokat veszi. Ami fura, hogy ha megkér, hogy vegyek neki ezt-azt a boltba, akkor a párszáz forintos dolgokat gyakran nem fizeti ki. Ő bezzeg forintra elkér mindent tőlem.

Alapból egy nagyon kedves, korrekt férfi, nem tudom ezt a dolgot hova tenni nála. Hogy ezt szükségből csinálja -e, vagy tudatosan kihasznál, számítóan. Beszéltünk már erről többször, de akkor az meg utána totál hülyén jön le, mert akkor nem fogad el nálam semmit egy ideig, mert hogy nem akar engem anyagilag terhelni, de ez meg a másik véglet szerintem. Meg azt mondja, ha újra elkezdik a rendes munkát a munkahelyén, s megint többet keres, akkor majd másképp fog tudni hozzá állni az anyagiakhoz.

Szóval talán mellette kellene álljak és segíteni őt inkább? Az a helyzet, hogy én el lettem eddig kényeztetve, mert az eddigi partnereimnek az volt a természetes, hogy anyagilag ők vállalnak többet nálam, mert ők férfiak, többet keresnek, jobban állnak anyagilag, lovagiasak stb. Nem használtam ki őket, mielőtt ez jönne le. De azt sem akarom érezni, hogy engem kihasználnak, mert ez az érzés megkeseríti a vele töltött időt, ami pedig nagyon kellemes lehetne, ha ez a dolog nem nyomasztana. Mert így olyan, mintha a munkaadója lennék, ő segít nekem, és benyújtja a számlát....

Szerintetek én látom rosszul ezt a dolgot?