Hogyan engedjem el azokat a gondolataimat és félelmeimet, miszerint egyszer úgyis szakítani fogunk és vége lesz? (Első kapcsolatom)

22 éves vagyok, 2 hónapja vagyunk együtt a barátommal, nekem ez az első kapcsolatom, neki sok volt már (3 komoly, 8 szintén kapcsolat, csak nem túl komoly és tartós). Pont ezért is félek nagyon, hogy vége lesz, mert ha annak a 11-nek vége lett, akkor ennek miért ne lenne? Meg amúgyse tart soha semmi örökké. Nagyon rossz, mert ha vele vagyok, ha egyedül vagyok, mindig csak ilyenekre tudok gondolni ahelyett, hogy inkább kiélveznék minden pillanatot.

Olyanokat, amik miatt szíktottak az exeivel, én biztosan nem csinálnék, az nagyon nem én vagyok. Meg veszekedni se szoktunk, és szerintem próbálok minden tőlem telhetőt megtenni azért, hogy jó legyen a kapcsolatunk. Mármint ez hülyén hangzik, mert alapból jó, illetve nem kell erőlködnöm, hogy ilyen legyek, mert pl alapjáraton nem vagyok féltékenykedős, nem akarok 0-24-ben a másik nyakán lógni (és fordítva se viselném el, de nem is kell), mindig őszinte vagyok mindenben, nem szoktam a semmin drámázni, de még ha lenne is rá okom, akkor se veszekedéssel próbálnám megoldani, hanem megbeszélnénk értélmesen. Nyilván ehhez ketten kellünk, szerencsére ő is ilyen (kb egy éve ismerem). De persze tisztában vagyok vele, hogy 2 hónap után korai kijelenteni, hogy tökéletes a kapcsolatunk. Ezért is félek a jövőtől.

Egyszerűen nem tudom, hogy zárhatnám ki a fejemből ezeket a hülye gondolataimat, mert feleslegesen depizek be tőlük.