Hogyan lehet együttélni, ha nem egyenlőek a keresetek?

Kicsit elcsesztem az életem és később kezdtem el az orvosit, a párom már 31, dolgozik.

Egyelőre a szüleimnél lakom. Az ösztöndíjakból és a hébe-hóba melózgatásaimból ilyen havi 50-100k között keresek. Apukám megmondta, hogyha elköltözöm, nem támogatnak onnantól egyáltalán (beleértve a kolit is).

A párom megkérte, hogy költözzünk össze, de tudja jól, hogy még ezer évig tanulni fogok. Nyilván rezidensként már legalább lesz fizetésem, de addig max zsebpénzem van kb.

(Most vagyok harmadéves, ötödévtől nem lesz ösztöndíjam sem, mert addigra fogynak el az állami féléveim és önköltségesen semmilyen ösztöndíj nem jár. Amúgy 26 vagyok, és van egy másik diplomám, abban szoktam dolgozgatni, miközben próbálok teljesíteni az egyetemen).

Igazából ő is támogatott és motivált anno, hogy kezdjem el az orvosit. 4 éve vagyunk együtt, ami időt tudunk együtt töltünk.. csak modtanra jutottunk el odáig, hogy összeköltözzünk, mindig volt valami vagy nála a munkában, vagy beteg vokt az apukája stb.

Most viszont aggódom azon, hogyha összeköltözünk, azt fogja éreznj, hogy eltart, vagy én azt fogom érezni. Igen, tudom, hogy az lenne a megoldás, hogy többet dolgozzak, de akkor nem lennék ennyire se kihipihent, meg hiába élnénk együtt, nem töltenénk jelentősen több időt együtt. Még 3,5 év sok. Nem összeköltözni is és abban is, hogy eltart.

Nem szeretném elhagyni, mert szeretem, és tudom, hogy ő is szeret engem.

Kérlek, akik azt írnák, hogy hagyjam el, meg hogy undorító vagyok, hogy elszedem a pasik pénzét, azok ne írják. Szívesen látok több ötletet, de nem rosszindulattal.

Köszönöm