Titeket zavarna?

Párom diszgráfiás és diszlexiás, eleinte, amikor nem tudtam, nagyon furcsa volt, hogy így össze-vissza ír, mindent elgépelt. Aztán elmondta, hogy amúgy diszes, akkor a helyére ugrott minden. A hivatalos emailjein 3-szor átfuttatja a helyesírásellenőrzőt, nehogy véletlenül valamit rosszul küldjön el.

Szerintem ez nem egy olyan nagy dolog, a chatelés annyira informális kommunikációs mód, nem kell véresen komolyan venni. Nem ezen múlik valakinek az intelligenciája.

Az exemet én "tanítottam" meg írni. Az a baj, hogy már akkor elindult bennem az az érzés, hogy én "okosabb" vagyok. Így visszagondolva, szerintem ez hatással volt a kapcsolatunkra a későbbiekben is. Nem tudom, te mennyire vagy "tanító" / kötekedő beállítottságú, aki szereti, ha neki van igaza.

Az én exem olyan hibákat vétett a kapcsolat elején, hogy:

- muszály

- ilyesztő

- ba/ban helytelen használata, ami a legjobban kikészít egyébként :D

,, boltbA vagyok"

- igekötő és segédige egyben írva

Stb.

Én nem bírtam ki, folyton kijavítottam, de végülis megtanulta.

Azt viszont még személyesen is alig tudtam vele megértetni, hogy a boltba megyek és ha már ott vagyok, akkor a boltbaN vagyok. Nekem ez szúrja a legjobban a szememet... :D

Hát, nem tudom, mit tudsz ellene tenni. Javítsd ki, ha nagyon zavar, de be bunkón. Hátha megszokja, majd elkezdi helyesen használni ezeket a szavakat.

Az meg igaz, hogy a telefon sajnos szétszedi azokat, hogy,,ki megyek",,, be veszem",stb.-t.

Mennyi idősek vagytok egyébként?

Én még magamon is észrevettem, hogy ami engem most zavar, azt x éve még én is helytelenül írtam le. Pedig akkor még a tanulmányaimat folytattam, most meg már viszonylag régóta nem. Valahogy lehet, hogy akkoriban még nem voltam annyira igényes az írásmódomra, vagy a franc tudja, hogy alakult ez ki.

Kb. 4-5 évvel ezelőtti beszélgetéseket néha megnézek, és egyszerűen nem értem, hogy írhattam akkor úgy... :D

"Az exemet én "tanítottam" meg írni. Az a baj, hogy már akkor elindult bennem az az érzés, hogy én "okosabb" vagyok."

Engem nem zavarna, ha okosabb lennék, de nem vagyok tanító néni, és a rossz helyesírás kivált belőlem egy ilyen lenézés félét. Nem konkrét lenézést, hanem mint mikor egy kisgyerek üvölt a boltban. Akkor is arra gondolok, hogy az a gyerek "kevesebb", mert még nem ért dolgokat, nem fejlett eléggé, a felnőttek "alatt" van. Csökkent értelmi képességű, rajta még nem lehet számonkérni normális viselkedést.

Na és ezt nem akarom a párommal kapcsolatban érezni.

Tehát "minden tökéletes", de egy apróság miatt már fontolgatod, hogy dobjad. Értelek.

Illetve nem, mégsem.

Ez annyira jól mutatja, hogy mennyire szent, és mindenek felett álló dolog a helyesírás! Egyre inkább azt érzem, hogy ez a magyar kultúrában jelentősen túlmisztifikált dolog.

Persze, legyen az ember igényes, meg az is igaz, hogy SOKSZOR egész jól tükrözi, hogy az ember milyen értelmi képességekkel rendelkezik, viszont jópár olyan eset van, amikor ez egyáltalán nem igaz. Szeretik a helyesírást olyan dolognak beállítani,ami pusztán szorgalom kérdése, holott ez egyáltalán nincs így! Részben ez is adottság kérdése, mint annyi más dolog. Nekem szerencsém van, én tanulás nélkül is mindig jeles helyesíró voltam, de mi van, ha valakinek másak az adottságai? Nekem meg a kézügyességem pocsék. Aztán van, aki remek helyesíró, de alapvető természettudományos tényekkel és összefüggésekkel nincs tisztában. Ő miért jobb, mint az, aki mondjuk ennek pont a fordítottja?

Ami pedig a diszlexiát-diszgráfiát illeti: nem ironikus, hogy akinek kicsit gyengébbek bizonyos képességei, azt egyből sarazzuk, akinek meg nagyon, annak elnézzük? Ez ugyanis nem egy bináris jellemző, nem arról van szó, hogy valaki vagy 100%-ban diszlexiás, vagy 100%-ban tökéletes. Ez egy folyamatos skála, aminek - kissé önkényesen - egy pontjánál meghúzták, hogy innentől diszlexiásnak tekintjük.

A fő kérdésre pedig a válasz: nem zavarna. Elég felnőttnek és érettnek érzem magam ahhoz, hogy tudjam: nincs olyan, hogy tökéletes. Nincs olyan, hogy valaki mindenben maximálisan jó. De ez nem is baj, ettől szép és változatos a világ. Ha pedig valakivel összejövök, akkor minden bizonnyal tudom már róla, hogy nem egy 40-es intelligenciahányadosú primitív suttyó. Nem az fog számítani, hogy valamiben nem (annyira) jó.