Ez másokkal is előfordul? A mai világba ennyire hátrányos ha valaki barátságos?

Megismerek bárkit, legyen az fiu, vagy lány. Kedves segítőkész vagyok vele. Rájön hogy rendes vagyok hozzá, ezért elvesztem a szemébe a TISZTELETET és később ott "rúg" belém ahol a legjobban fáj. És inkább olyanokat "istenít" akiket olykor le se ....... Olyanokat akik....áhhhh. Arcoskodnak és verik a nyálulat a semmire. Most nézzük a fiúkat: (énis 19/f vagyok) Tegyük fel jön a csapatba vagy a suliba egy új srác. Én vagyok az első aki segít neki beilleszkedni. Több srácot, olykor fizikai bántalmazástól (magyarul: p.csánrúgástól) védtem meg, de később úgy beszélt és viselkedett velem mint a kutyájával. Nézzük a lányokat: amíg nem ismernek meg addig megy a: "hú de meg őrülök érted" duma. De ha beszélek vele és megismer egyből unalmasnak és szánalmasnak tart. Mivel hogy szinte alig járok (de nem szeretek) blizni. Egyáltalán nem cigizek, és nem iszom alkoholt. Szinte kitünőek a jegyeim, szeretek dolgozni (suli mellett), érdekelnek a napi hírek (politika, stb), és van célom az életbe.

Hova sülyed még a világ? Jó látom hogy a rossz elnyomja a jót, az élet minden területén? ....és jobb ha az ember inkább zárkózott és kevésbé barátságos?